Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1935

IV. Iskolánk az 1935—36. tanévben

28 staféta V—

VI—VII. o. Győz a VII. o. csapata: Nett József, Kiss Béla, Dános László és Horváth Kázmér. 9. Torna-, ló- és ugrószekrénygyakorlatok. 10. Kötélhúzás: V—

VI—VII. o. Győz a VI. o. csapata. 11. Szózat. Elvonulás. Egészségi állapot. A tanári testület tagjai közül Rohonczi Mór hoszszabb ideig betegeskedett (1935. nov. 10—1936. jan. 26). Hang Dániel dr., Nagy Vazul, Fábián Béla és Horvát Adolf tanárok szakszerűen helyettesítették betegsége alatt. — A tanulók egészségi állapota az iskolai év első felében nem volt kielégítő. Vörheny-járvány miatt a városi tiszti főorvos előterjesztése alapján a polgármester rendeletére az I. osztályban október 30—nov. 10-ig bezárólag az iskolai előadások szüneteltek. A II. félévben az egészségi állapot kedvezőbb volt. A vörheny megbetegedések majdnem teljesen megszűntek, de itt-ott utókövetkezmények mutatkoztak. 1935. okt. 26—27-én a hatósági tb. főorvos 155 tanulót ojtott be himlő ellen. Szemvizsgálat 1935. okt. 26-án volt. Trachomás nem akadt a tanulók között. Az intézet a tanulók egészségének ápolására nagy gondot fordít. A növendékek az óraközöket a tiszta levegőjű udvaron és a tágas, jól szellőztethető folyosókon töltik. Minden alkalmat felhasználunk, hogy az ifjúságunk figyelmét az egészség ápolásának fontosságára felhívjuk. Ünnepeink. Az 1935/36. tanévben tartott iskolai ünnepségeink az új épületben feltörő új életerő megnyilvánulásai voltak. Ezt mutatja az ünnepségek nagy száma és az a páratlan lelkesség, amely az ünnepélyek készületeit jellemezte. Mindamellett nem maradtak el ezek az ünnepek érték, színvonal dolgában sem az előző évektől, a nyilvánosak általános elismerést szereztek, az iskolaiak pedig most is komoly értékei voltak az intézeti életnek. Az első nyilvános iskolai megmozdulás Nagymagyarország szimbólumának, az országzászlónak szólt. Okt. 6-án, az aradi tizenhárom napján zárt sorokban vonultunk le az ünnepi esemény, az országzászlóavatás helyére. A lélekemelő szónoklatok, avatóbeszéd, zeneszámok méltán erősítették meg ifjúságunk lelkében a hitet, hogy lesz még feltámadás, lesz még Nagymagyarország. Az intézeti zenekar a levonulásnál és a díszfelvonuláson indulókat játszott felváltva a városi levente-zenekarral. A második ünnepünk már iskolai ünnepség volt november 2-án, a hősi halottak emléknapján. A megemlékezés egyszerű, csendes, de annál mélyebb volt a fiúk szívében. Egy szavalat, egypár emlékező szó az ifjúság szónoka ajkáról, két nemzeti imádságunk közös eléneklése. így emlékeztünk meg a hősökről. Nem is megemlékeztünk, hanem új szövetséget kötöttünk velük. A szónok szavai szerint vérkeresztelőt tartottunk az új épület falain, hiszen a hősök képviselik legjobban a régi iskola szellemét, ők hivatottak arra, hogy másodszor kicsorgó vérükkel a régi, öreg falak méltó szellemi örökösévé tegyék az új falakat. De új erőket is áraszt ide a hősök szelleme. Erőket, eszméket, tudományt, hitet, akaratot önt az új nemzedék ereibe. Mindezt a fáradt, vénhedt Magyarország megifjítására, melyért ők életüket adták. Szűcs György VIII. o. t. szavait a hősi emlékmű megkoszorúzása követte. A fiúk lelkét mélyen megragadta Gyula diák verse is, ,,A boldog szunnyadókhoz". Ezt Temesi János VIII. o. t. adta elő. A megrendítő