Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

1. Kiss Albin: Vass Bertalan dr.

8 Bizonyos meghatódottsággal lapozgatjuk az ide vonatkozó írásait. Elsárgult levelei, maggá érett virágai ezek az ő élete fájának. De nem csupán halotti cédulák, amelyek a teremtő energia kihamvadására utalnak. Hiszen amit a természetben tapasztalunk, hogy t. i. a lehullott levelek termőfölddé válnak, a magvak újra csíráznak, a szellem világában is észlelhető. Azok az eszmék, amelyek az ő lelkéből kipattantak s amelyek egy töredékét ezek a relikviák őrzik, százak és ezrek belső világában lettek a kikelet forrásaivá. íme, itt egy kézirat. Arról tanúskodik, hogy,mint a magyar irodalom tanára, miként vezette rá a tanulókat a költészet kristályalakjainak megértésére. Amit a modern didaktika széltében hangoztat, hogy t. i. az egyes írásműfajoknak példákban, eleven életben való bemutatása az első s csak akkor következik a típusos elméleti tulajdonságok elemzése, \ ass Bertalannál már megszokott gyakorlat. Nagy erénye fejtegetéseinek, hogy a költemények módszeres szétmareangolása, a sublimior aesthetica szabályainak erőszakolása, amely számos tanár gyengéjét képezi, teljesen hiányzik nála. A költemény ott áll a maga szűzies üdeségében a tanítvány előtt. Tartalmát néhány egyszerű szóval a növendék, tárgyát egy lényegi mondatban a tanár foglalja össze. A friss ismeret csak az lesz, hogy a tanár nevet ad a költemény típusának s ha új, hasonló jellegű szellemi termék kerül sorra, már a hivatalos terminuson történik meg az illetőnek kategóriába-osztása. így a költői művek, amelyeknek a lélek felüdítése a hivatása, nem válnak ugyanannak riasztó kínzó-eszközévé. Amott egy nyomtatásban megjelent értekezés. Címe: A szonett s jelesebb művelői. Magas röptű, maradandó becsű, akadémikus jellegű munka, amely az olasz, angol, francia, német s magyar szonett-irodalmat ismerteti a maguk jellegzetes tartalmi s alaki sajátságaik szerint s a befejező részben a/, írásmű legkiválóbb művelője, Petrarca, nyomán állítja össze a szonett elméleti vázát. Itt láthatjuk már, mily kitűnő szolgálatot tett a szerzőnek az ő széleskörű nyelvismerete. A kutatásai tárgyát képező irodalmi műfajt minden nagyobb kultúrnép eredeti forrásainál tudja megízlelni. Kiváló analitikai elmeéllel boncolja szét benne a szonett eszmei s érzelmi anyagát s észleleteit egyszerű, de nagyon nemes nyelven rögzíti meg. Az iskolai Értesítőben jelent meg. Pedagógiai szempontból az a nagy értéke, hogy a tanuló ifjúságnak gyakorlati példában mutatja meg a fényes és derűs oromzatokat, amelyek felé a szorgalomnak s a tudásnak tartania kell. Legfigyelemreméltóbb önálló műve: Horvát István életrajza (Budapest, 1895.). Magvát egy, 1884 ben írt, szerény doktorátusi értekezés alkotta, amely il év kutató munkája után a magyar irodalom egyik legbecsesebb monográfiájává lett. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából irta s ugyanennek a magas kultúrtestiiletnek kiadásában jelent meg. Akik a haladottabb kor szemüvegén nézik Horvát István nyelvtudós és történetbúvár munkásságát, szükségképen érezni fogják annak a feladatnak súlyát, amely az Akadémia megtisztelő megbízása folytán nehezedett Vass Bertalan vállaira. Horvát István úgy él ma az utókor emlékezetében, mint a magyar romantikus ábrándok képviselője, aki az ő Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből c. művével, amelynek megírásához 350 kútfőt s circa 300.000 oklevelet használt fel, siralmas kudarcot vallott. Mindenesetre ma is nagy pszichológiai rejtély, miként képviselhette komoly formában azt a gondolatot, hogy a föld Ábrahámtól Árpádig csupa magyar szerepvivőket hordozott a hátán s miként tudta szolid alapnak tekinteni azt a kerékbetört etimológiát, amelyre elméletét felépítette. Szerencsére azonban úgy áll a helyzet, hogy Horvát István tudományos tévedései csak egy töredékét képezték az ő közéleti munkásságának. A magyar