Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

1. Kiss Albin: Vass Bertalan dr.

9 nemzeti megújhodás történetében — tudományos s irodalmi téren — oly sokirányú és energikus tevékenységet fejtett ki, hogy az ő szerepkörének figyelembevétele nélkül hiányos maradna a múlt század első évtizedeinek fejlődési folyamata. Ha tehát Vass Bertalan kénytelen volt is megemlékezni Horvát Istvánnak azon élettényeiről, amelyek révén árnyék vetődik az ő nevére, figyelmét mégis első sorban aina tevékenységére koncentrálta, amely áldásos s konstruktív nyomokat hagyott a magyar lélek talajában. A történelem folyamán Szt. Ágoston állapítja meg először klasszikus formában azt a pszichológiai tényt, amelynél fogva a lelki rokonság akaratlanul is egy csoportba, egy ideális államba tömöríti össze az embereket, akármily pontján éljenek is a világnak. Ő első sorban az életcéllal kapcsolatos vallás-erkölcsi orientációra gondolt, amikor a két civitas-ról szóló tanítását megalkotta. Valami analogonját vesszük észre magyar földön is ennek a benső törvényszerűségnek a múlt század elején. A közös szellemi rabbilincsek s ezek hatásaként az önálló nemzeti karakter kifejtésének vágya nálunk is bizonyos érzékfölötti civitus-t teremtett. A kultúra semlegeseknek tetsző kérdései, nyelvviták, tudományos problémák felvetései törögették az útját az egymástól elszigetelt szellemek tömörülésének. Az ikes és iktelen igék kérdésében való állásfoglalás, az iottisták s ipszilonisták. az orthodoxia s neológia küzdelmei látszólag alig súrolták a politikai ideák határait; az elnyomó szellem által sugalmazott történetírás egyes tételeinek helyreigazításai külsőleg a nemzetközi tudómányosság kereteiben mozogtak: ám ezer mód kínálkozott bennük a magyar szellemben szunnyadozó értékek megvilágítására s a nemzeti önbecsérzet tüzének kigyújtására, amelyhez a költői lelemények szakadatlanul hordták az égőanyagot. Az igazi belső cél csak lassan ad hírt magáról: megújítani s friss életre kelteni a haldoklásban levő nemzeti életet. Horvát István szinte gondviselésszerűen foglalta össze magában ezen időszak eszmei s érzelmi törekvéseit. A maga gazdag ismereteivel a magyar nyelv s a magyar történelem ügyének egyik legelső repraesentánsa lett. Lelkében a hazafiúi lelkesedés lobogó lánggal égett. Nagy tisztelettel fordultak feléje a magyarság ügyének legelőkelőbb zászlóhordozói. A múlt század elejétől szinte a Magyar Tudományos Akadémia megalapításáig alig van a magyar kultúréletnek számottevő tényezője, költője, történetírója, aki vele kapcsolatban ne állott volna; aki — leveleik fennmaradt tanúsága szerint — ne tőle várta volna a tanácsot, a sugalmazást, a bátorítást s sokszor épen az approbációt a nemzeti megújhodást célzó költői vagy tudományos problémák oldozgatásánál. Horvát István élettörténete a nevezett időszakban valósággal egyetemes kultúrtörténetté szélesül. Vass Bertalannak abban rejlik a kiváló érdeme, hogy ezt az időszakot gazdag részletadatokkal állítja a szemeink elé s a kiváló tudós szellemi összeroppanásának tanújeleit képező kutatási eredmények halmaza mögött észre tudja vétetni azt a nagyfontosságú szerepet, amely neki jutott ki a magyar nemzeti életnek ezen sivár évtizedeiben egy, szinte kihalónak tetsző életforma felpezsdítése körül. Egy értekezés, amely a székesfehérvári főgimnázium programmeikke gyanánt jelent meg 1899-ben. A középiskolai történettanítás címmel, Vass Bertalannak a második szaktárgyára vonatkozó értékítéletét s módszeres elveit foglalja össze. Mindenekelőtt a történetírás általános feladatait veszi szemügyre, hogy a középiskolai történettanítás célját s anyagát megállapíthassa. Ebben a kérdésben lelkesen védelmezi a történetírás azon formáját, amely nem elégszik meg a régi idők romfotografiáival, a rideg számok, nevek s adatok elsorolásásaival, hanem az ide vonatkozó jelenségeket csak burkolatnak tekinti, mint Guizot s a modern történetírás számos mestere, s mögöttük a szellemnek, az eszméknek s érzelmi világ-