Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

10. Tananyag - 11. Iskolánk az 1934—35. tanévben

61 Mily halállal haltak meg, nem tudjuk! — folytatja a szónok. — De hogyan, azt igen: ragyogó dicsőséggel, mint a katakombák mártírjai, mert hisz a háborúban csak egyetlen nemes és tiszta vonás van: az önfeláldozó hazaszeretet, mellyel a hazafi életét adja hazájáért. Ezt tették ők is! A hiábavalónak látszó áldozat ne kesorísen el minket, hanem igenis munkálkodjunk és higgyünk, hisz áldozat nélkül nincs haza. A mi feladatunk az, hogy hazánkért éljünk és hogy dolgozzunk. Ép ezért legyen szent célunk a haza iidve és higgyünk a hajnalhasadásban! Szent akarással, épületes önfeláldozással, öntudatos munkával és megingathatatlan hittel üljük meg hőseink ünnepét és fogadjuk meg nekik, hogy hűek leszünk hozzájuk, hogy magyar hazánkat feltámasztjuk. A tartalmas beszéd után az ifjúság a „Nemzeti Hiszekegy"-et énekelte el, mellyel a kegyeletes megemlékezés véget is ért. November 5-én az intézet ifjúsága Szent Imre-ünnepélyen vett részt. Az énekkar bevezető énekével kezdődött az ünnepség, melyen a beszédet Angster József, a felsőbb Mária Kongregáció praefectusa mondta. Ezt szavalat előzte meg és követte. A két szavaló: Gyulai Lajos III. o. t. és Király András IV. o. t. ügyességével, bátor fellépésével hatott. A beszéd röviden a következő volt: — A magyar nép törzsének magasba nyúlt hajtását ünnepeljük ma. Szent Fmre ünnepén. Ideális alakja mindig közel áll hozzánk, de különösen közel érezzük most, midőn tekintetünket egészen feléje fordítjuk. Sohasem volt annyira szükségünk nagy eszményképekre, ideális, hőslelkű történelmi egyéniségek tiszteletére, mint épen ma, midőn a műveltség, a technika nagyarányú fejlettsége ellenére, a korszellem olyan alacsony, oly kicsiny. Isten különösképen gondoskodott rólunk, a magyar ifjúságról, midőn saját vérünkből állította elénk e magasztos példaképet, kiben a krisztusi erények gyönyörűen kikristályosodtak s akire egyszersmind nemzeti biiszekséggel tekinthetünk. Mintegy kinyilatkoztatás az Istentől számunkra, mert kinyilvánul benne, hogyan képzeli el Isten az ifjút az Egyház és a különböző társadalmi körök keretében ... Meg kell értenünk és követnünk kell a ragyogó példaképet, kinek alakja a századok távlatából is olyan fényesen jelenik meg előttünk. Vallásos, munkás és öntudatos ifjúság nagyobb kincset jelent e hazának, mint Körmöcz elveszett aranya, a Kárpátok fenyői s az Adria végtelen síkja. Szent Imre egyszersmind a vallásos idealizmusból fakadó hazaszeretet, az erős magyarság típusa is. És ha a vallásos ifjút kialakítottuk magunkban, követni fogjuk Őt másik nemes vonásában is. Büszke nemzeti öntudat, vallásos érzésből táplálkozó hazaszeretet tölt el ugyanis bennünket, ha meggondoljuk, hogy az Egyháznak a mi magyar Árpád-házunk törzsfája szenteket: szent apostolt, szent hőst, szent édesanyát, szüzet, ifjút adott. Nincs s nem is volt a világnak még egy ily dinasztiája. Ez azonban súlyos kötelességet ró reánk, mert Isten nem cél nélkül tűzte elénk az ő tiszta egyéniségüket... Ha Isten segítségét akarjuk, s ki akarjuk kerülni a lejtőt, észre kell őket vennünk, törekednünk kell feléjük és vasszorgalommal azon kell lennünk, hogy boldogabb jövőt alakítsunk magunknak: kérjük a liliomos herceget, hogy legyen közbenjárónk, s a Mindenható által kezébe adott liliommal kormányozzon bennünket, vezessen tisztultabb élet s a szebb, reményteijesebb magyar jövő felé ... A beszédet követő szavalat után az ünnepélyt az énekkar Szent Imre éneke zárta be. Az építkezések miatt már szűkebb, egészen egyszerű keretek között ünne-