Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

10. Tananyag - 11. Iskolánk az 1934—35. tanévben

60 dítsuk s megnyissuk azoknak a szózatoknak, melyek a lelki rokonság révén a századok ködös távlatából is felénk hangzanak. A nagyrabecsülés és hála jegyében adóztunk a nemzet nagyjai, a haza hősei, a lilomos herceg emlékének, hogy onnan merítsünk erőt, bizalmat, hitet és történelmi öntudatot a jelen élet nehézségeivel s a magyar jövő bizonytalanságával szemben. E cél lebegett előttünk az aradi tizenhárom napján, október 6.-a jólsikeriilt ünnepén. A Himnusz komoly hangjai nyitották meg, melyet az ifjúság közös imádságként énekelt el. Ezután Makay István II. o. t. szavalta el bájos közvetlenséggel Pósa Lajos: „Október 6-án" c. költeményét. Fénypontja Hegyi László ifj. elnök beszéde volt. A finom érzékkel felépített, pompás stílusú beszéd minden mondatában értékes gondolatokat tartalmazott. Tartalmát főbb vonásokban, megközetítőleg így lehetne összefoglalni: ...ünnepelni jöttünk ide: tizenhárom hős vértanú emléke előtt akarunk hódolni a mai napon. E nap, okt. 6-a figyelmeztet bennünket arra, hogy munkás szeretettel segítsünk a sokat szenvedett hazán ... Az aradi vértanukat eszmék lelkesítették, tanuljunk tőlük az erkölcsi ideálok követésében, mert a magyar hazát eddig az idealizmus tartotta fenn, s az tartja fenn ezután is ... Kötelességeink vannak a hazával szemben, — minden ránk, a magyar haza fiatalságára vár, tehát követnünk kell nemzeti hőseink példáját az Isten iránti hódolatban, a haza szeretetében és a magyar föld iránti hűségben... Ez az aradi hősök tanítása számunkra; feladatunk, hogy a szeretet melegével életet fakasszunk a magyar földön. Elvették tőlünk azt a földet, melyet az aradi vértanuk kiömlő vére szentelt meg. Nemzeti példa figyelmeztet, kér, kényszerít bennünket, hogy minden eszközzel törekedjünk a megsértett igazság kiengesztelésére és elrabolt birtokaink, jogos tulajdonaink visszaszerzésére... — Ezt azonban csak azon elvek megvalósításával érhetjük el, melyek követésére példát az aradi hősök mutattak nekünk. Az ifjúság lelkes tapssal köszönte meg a szónoknak gondolatait. Most Ábrányi Emil: „Erős hit" c. versét adta elő Király András IV. o. t. mély átérzéssel és gyakorlott szavalásra valló rutinnal. Zeneszám tette élénkebbé a műsort. Haydn T. triójának ..Rondo all'Ongarese" részét adták elő Angster József (zongora) és Schumann Ferenc (gordonka) VIII. o., SZÍVÓ András (hegedű) VI. o. tanulók nagyszerű összjátékkal, jó technikával. A zene akkordjai után Sajó Sándornak „Vagyunk még magyarok" c. költeménye következett Sziics György VII. o. t. előadásában. A hosszú, nehéz verset igazi, kívánt stílusban, lélekből fakadó érzelmekkel szavalta el. Az ünnepség méltó bezárása volt a Pósa-Tornay: „Ezer év után" c. melodráma. Az előadó Frankó Zoltán VIII. o. t. igen ügyesen, hatásosan szavalt, hatásához nagyban hozzájárult Angster József VIII. o. t. diszkrét zongorajátéka. Ünnepélyünket a szózat hangjaival zártuk. Noo. 2-án, Halottak napján, megilletődött lélekkel, mély hálával róttuk le tartozó kötelességünket azoknak a felejthetetlen hősi lelkeknek, kik intézetünk ódon falai közt elődeink voltak, s kik az önfeláldozó hazaszeretet legdicsőbb példáját adták nekünk. Az ünnepi szónok Tóth István VIII. o. t. volt. Kegyelettel emlékezett meg az aranybetűkkel vésett nevek megdicsőült hordozóiról. — A szeretet ,a hálás megemlékezés lerovását kéri tőlünk hőseink iránt, — mondja — akik a „Dulee et decorum est pro patria mori" jelszavát valóban átérezték és átélték: életüket adták a hazáért; csak az igazi, lángoló hazaszeretet képesíthette őket e nagy áldozatra ...