Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

5. Kiss Albin: Középiskolai problémák.

39 teket tartsanak az intézetet érdeklő ügyek megvitatására s vegyenek tevékeny részt az iskola adminisztrációjában. Earle Rugg számos józan gondolatot sorakoztat fel ezen tervek kivihetősége ellen. Cox azonban könnyedén napirendre tér fölöttük. Európai szemekkel nézve nehezen tudunk megbarátkozni az amerikai iskolákban már tényleg széles keretekben meglevő klub-élettel. Vannak itt bizonyos gondolatok, amelyek óvatos értékesítése hasznára lehet a nevelésnek. Ámde a reájuk vetett hangsúly a nevelő-oktató rendszerekben sok visszásságot teremt. A tanulók figyelme s érdeklődése szinte rongyokra tépődik. A tanárok helyzete itt is lealázó. Az egyesületekben a tanulókkal egyenrangú tagokként szerepelnek s befolyásukat sehogy, vagy csak nagyon szegényes formában érvényesíthetik. A legnagyobb fogyatékosságnak mégis a tanulóknak idő előtt történő nagykorúsítását tartjuk. Mindenesetre a fejlődő nemzedék lelki megnyilatkozásai nem lehetnek közömbösek a pedagógusok előtt. Olyanok ezek, mint a nyers aranyrögök, amelyekben csak itt-ott árul el értéket a csillogás. Az iskola vezetőségének az a természetes hivatása, hogy a maga tekintélyével és bölcseségével igyekezzék megéreztetni a tanulókkal szellemi produktumaik kezdetleges és ezernyi javításra szoruló voltát. Ha azonban a tanárok áhítatos érzéssel nézik a gyermeki természet fellobbanásait, miként a racionalizmus ellentéteként fellépő romanticizmus cselekedte a néplélekkel, megerősítik a tanulókat abban a hitükben, hogy az ő gyarló tevékenységük a felnőttekével versenyre kelhet s így az oktatás és nevelés lelki fundamentumai inganak meg. Cox a Creative School Control végén összefoglaló kipillantásban rajzolja meg az új rendszer várható eredményeit. Ügy látja, hogy az általa felállított elvek lehetnek az egyedüli ments-várai a civilizációnak, mert ezek alkalmasak a türelmetlenség, a tudatlanság, a szellemi és fizikai egészségtelenség, a renyheség és kapzsiság megtörésére. (P. 289. ss.). Az ú j iskolát az athletikának, az egyesületi életnek s a csoporttevékenységnek kell jellemeznie. (P. 290.). Leközli Hart: The Plastic Age (Survay Graphic, 1926.) c. értekezésének egy részletét, amelyet igen érdemes figyelemre méltatni. „Az ifjúságnak szüksége van arra, hogy megismerje, mit jelent az élet — ha valaki ezt meg tudja mondani neki; világosságra szorulnak jövő hivatásuk szempontjából — ha egyáltalán kell hivatásuknak lenni; meg kell ismerniük az erős nemi szomjúság jelentőségét, amely testükön és szellemükön rágódik; be kell pillantaniok a korukhoz való viszonylatuknak jelentőségébe; meg kell ismerniük a halál misztériumát..." Hart szerint ezek a kérdések nem nyernek választ az iskolában s a legtöbb felnőtt egész életén át bizonyos vágyat hordoz a szívében, amely gyökereit a meg nem oldott kérdésekbe mélyeszti. (V. ö. C. Sch. C., p. 290—91.). Teljesen igaz. A gyermekeknek csakugyan nagy szükségük van olyan felvilágosításokra, amelyek az élet mibenlétét illetik. Cox a régi iskolák ostorának szánta a fönnebbi szavakat s nem vette észre, hogy azokban foglalta össze az ő rendszerének elmarasztaló kritikáját. Hol van az ő müvében csak egy halavány kísérlet is az emberi probléma megfejtésére? Igaz, mentségére hozhatjuk fel, hogy az élet felszínét babráló immanens felfogástól erre a nagy kérdésre hasztalan várna feleletet. Megfejtést egyedül a transcendens bölcseletben s a vallásban lehet keresni. Ezeket azonban Cox nein veszi fel az ő világnézeti tényezőinek sorába. Igen élénken rosszalhatjuk nála, hogy Mc Kown-nak a vallásra vonatkozó, cinikus megjegyzéseit minden kommentár nélkül közli le művében (C. Sch. C. pp. 179—80.). Az élet értelmének keresése a mélységekbe való leereszkedést követelné meg a legelső s mellőzhetetlen feltétel gyanánt. Cox nem csak hogy maga nem vállal-