Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

5. Kiss Albin: Középiskolai problémák.

35 Ezeknek az apró tanfolyamoknak az öntevékenység felébresztése mellett az a hivatásuk, hogy a tanulókat bizonyos életpályákra előkészítsék. Sokszor hangzott el nálunk is hasonló követelmény a középiskolával szemben, de mindenkor nagy idegenkedéssel fogadtuk ezt a gondolatot. Részben azért, inert a fejlődés zsenge korában sem a tanulók nem lehetnek tisztában a maguk alaphajiandóságaival, sem a szülőknek s oktatóknak nem lehet kellő tájékozottságuk ugyanezekről; részben pedig azért, mert az iskola egyszerűen képtelen átölelni mindazon élethivatásokat, amelyek lehetőség gyanánt állnak a tanulók előtt. Az amerikai pedagógia oly módon akarja eloszlatni ezeket, a természet szerint felmerülő aggodalmakat, hogy az extra-curriculumok számát enormisan felfokozza, hiszen van olyan iskola is, amelyben 34 külön tanfolyam működik; másrészről pedig megengedi, hogy, ha a kiszemelt tanfolyamok a tanulók ízlésének nem felelnek meg, váltogassák azokat, mint a szennyes és tiszta ruhát szokás. Nem tudjuk, az amerikai pedagógusok a lelkük mélyén mennyire vannak megelégedve kísérleteik eredményeivel. A mi hagyományos felfogásunk a nevelő intézet egységességét és fegyelmét látja veszélyeztetve ezen berendezkedés révén: de főleg semmikép sem tudunk megbarátkozni avval a gondolattal, hogy jóformán a gyermeki irracionális hajlamokat tegyük meg a pedagógia vezérelvének. Nos a gyermek az adott helyzetben — a maga alaptermészetének gravitációja szerint — kerülni fog minden olyan tanfolyamot, amely súlyosabb szellemi erőfeszítést igényel tőle s rajta lesz, hogy minél nagyobb kényelemmel ússza meg a középiskola éveit. A demokratikus felfogás azt hiszi, hogy a gyermeknek a tanfolyamok kiválasztásában biztosított szabadságban nyújtja oda az élet legnagyobb kedvezményét. Igazában pedig megfosztja őt a jövőjét illető legszebb kilátásoktól. IIa ugyanis a gyermeki szellem a felnőttek kényszerítő befolyására nem próbál megismerkedni bizonyos mélyebb problémakörökkel („snb pondere ereseit palma"), ezek iránt érdeklődés sem gyúladhat ki benne. S így lehetséges, hogy akinek a Gondviselés az ő egyéni tulajdonaiban képességet adott a ragyogásra, a tucatemberek számát fogja szaporítani. A szülőkre és oktatókra nagyon megalázó az új pedagógia által teremtett helyzet. Hisz a nevezettek gyámoltalanul, karba font kezekkel kénytelenek nézni, mikép lesz a gyermek az ő egyéni szeszélyeinek, ötletszerűségének játéklapdája. Akkor kell egészen magára hagyniok, amikor legjobban rászorulna a támogatásra, s el kell fojtaniok magukban a természettörvény parancsát, amely a felnőttek magasabb értelmi fokát és józanságát tette meg az élet ifjú hajtásainak felelősségteljes gondviselőjévé. Érzi a szerző, hogy a szakirányú képzés mellett bizonyos általános műveltségre is van szükség, hogy idővel az iskolából kikerülő tanulók ne analfabéták módjára nyúljanak az életben felmerülő kultúrkérdésekhez. Gondoskodik tehát közös tanfolyamokról is (core-curriculum). Érdemes ebből a szempontból az ő VIII. alapelvét figyelembe venni: „A közös tanfolyamokat úgy kell kitervezni, hogy minden szorgalmas, normális fejlettségű gyermek sikerrel elvégezhesse azokat." (C. a. p. 226.). A VII. alapelv szerint pedig a tanfolyamokat úgy kell megszervezni, hogy belőlük a különböző osztályokhoz tartozó ifjak egyformán hasznot merítsenek. Az előbbi alapelv követelménye is aggasztó, mert a legalacsonyabb értelmi fokot teszi meg a közlendő tananyag mértékévé. Aggodalmaink még jobban megnövekednek, ha az utóbb említett alapelvre gondolunk, mert itt az előadási niveau-nak a különböző korosztályú tanulók legfiatalabbjainak leggyengébb szellemi képességeihez kell alkalmazkodnia. Mi hát a helyzet? Amiket eddig a középiskolai oktatás melléktárgyainak 3*