Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1934

4. Böröcz Marcell dr.: Horatius jubileumára.

21 sokszor visszhangozott és fejezett ki határozott formában Kazinczy is, Goethe is, mondván: die Poesie für das Pöbel nicht da, aber für die Schöngeister. A stilisztikának különböző, sőt ellenkező nemei vannak — mondja a Pályám emlékezetében — és az ír jól, aki úgy ír, ahogy a hely kívánja; ez a horatiusi „apte dicere" elve, amelynek figyelembevételét mindenütt mindenkinek ajánlja és hangsúlyozza. A szóalkotás dolgában pedig nem a sok szótól kell félni, hanem azt kell tudnia az írónak, hogy velük hol éljen és tanulja meg Horatiustól, hogy a „callida iunctura" mint ajánlhatja a veszedelmes szót is! Hány klasszikus mondást, idézetet találunk nála Horatiusból, amelyeket egyesekre alkalmazhatóknak vél, vagy az illusztrációs folyóiratokban megjelenő arcképek alá jelmondatul metszet olyan emberek képei alá, akikre el lehessen mondani: üignurn laude oirum Musa oetat mori. — Schillerre és Mathisonra a „factus ad unguein" jellemzést tartja legillőbbnek; br. Prónay Sándor képe alá ezt a jelmondatot óhajtja Íratni ugyancsak Horatiusból: Non sumit, aut ponit secures arbitrio popularis aurae, praeter laudeni nullius avarus. — Az ifjabb Wesselényit csak „prineeps iuoentutis"nak, „purus et msons"-nak hívja, ez a mondás is az Augustus századjáé. Barátait csak „climidium animae meae" kifejezéssel illeti: még feleségének, a hőslelkű Sophie-nak is juttat egy-egy klasszikus bókot: amikor 1811-ben őt fiúval ajándékozta meg, „Fortissima Tytidaridarum"-nak nevezi. Mikor nyájas otthonát. Széphalmot, rendbeszedte, Horatius sabinumi kis tanyája után „dulces latebrae"-nek hívja és a boldog megelégedettség hangján írja Kis Jánosnak: Hoc erat in ootis, modus agri non ita magnus etc. A váratlanul elhányt Teleki Sámuelt így siratja: occidit nulli flebilior, quam mihi. Vallja a horatiusi „nil admirari" elvét, amely őt lelki egyensúlyban tartotta mindeddig, hogy se meg ne rettenjen, se az örömtől el ne hagyja magát ragadtatni. Ambicionálja Horatius elegáns, megfoghatatlan bájú latinitasat, urbanitasat és pusillitas

at, az ő mindenre kiterjedő, szinte kicsinyeskedő gondosságát. Horatius nekem iskolai esztendeiül ólta édes gyönyörűségem és mindennapi brevariumom volt; a nyelvújítás küzdelmes és tövises útjára is Horatius és Sallustius közvetlen hatása alatt lépett; ők tevének engemet „nyelvrontóvá", amely kifejezést — mint az orthologusok mondását — természetesen tréfásan és visszás értelemmel használja önmagával szemben. llorác épen úgy rontá Róma nyelvét, mint a mienket én, csak közte és közöttem az a különbség, hogy én egy szegény és még míveletlen nyelvben merem azt, ő pedig azt a nagy írók „nyelorontásai" által már megállapított deák nyelvben inerte. — Kazinczy még hit dolgában is Horatiushoz hasonlította magát: „Az én vallásom a Horáczé: majd religiosus irreligiosus, majd irreligiosus religiosus vagyok; más helyen: Horácz religiója és az enyém egy: a szívé." Íme, a horatiusi költészet mennyire sava-borsa, ízesítő fűszere lesz az irodalmi vezér egész életszemléletének! Orczy Lőrinc báró, a tarnaörsi Cincinnatus, Horatius frazeológiájával énekli a magyar népélet egyszerű természetességét; Virág Benedek, a magyar jövő izzólelkű fanatikusa, megszólaltatja az egész Horatiust magyar nyelven és a nemzeti lélek tüzes ébresztője akar lenni, amikor az általános tespedést ostorozó és a hazafias szellemet keltegető ódáival ugyanúgy végigkíséri a XVIII. század végének és a XIX. század elejének hazafias mozgalmait, mint mintaképe végigkísérte a saját koráét; Horatius stoicizmusa puritán egyszerűségű bölccsé tette, maga volt a megtestesült igénytelenség, de vasjellem, kortársai méltán nevezték római lelkű magyarnak. Pálóczi Horváth Ádám „muzsikai metrumait", dallamait alkalmazza Horatius költeményeihez; Rajnis József, Baróti Szabó Dávid, Dayka Gábor, Révai Miklós.