Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1932
II. Marczell Mihály dr. neveléstani munkája. írta: Kiss Albin. A mű, amelyet a jelen sorok egy-két lényegi vonásban megismertetni kívánnak, a szülők s a nevelők tájékoztatására készült. Nemes szívnek, emelkedett értelemnek megnyilatkozása minden sora. Kedves kötelességet vélünk teljesíteni, amikor reáirányozzuk iskolánk érdekeltségének figyelmét. A szerző imponálóan széleskörű tájékozottságot mutat a neveléstudománnyal kapcsolatos bölcseimi elméletekben. Megbecsüli, fel is használja azokat, amennyiben egyéni meglátásai alapján értékeket födöz fel bennük. Viszont gondosan átméretezi s a maguk tárgyilagos színtjére szállítja alá mindama megállapításokat, amelyekben kifogásolni valót talál. Szemlélődéseinek legfőbb forrásait azonban nem a járatos pedagógiai rendszerek képezik. A munka megalkotásához az építőanyagot egy huszonötéves nevelői mult közvetlen benyomásai szolgáltatják. Nemes idealizmust lehelő egyénisége a szívek egész tömegének zárait pattantotta fel előtte. Az ily módon szerzett lelki kincset rendezi, diagnosztizálja az „A bontakozó élet" köteteiben. Ügy érezzük, idegenkedett attól, hogy ezt a drága, az eleven élet lüktetésétől forró tapasztalati anyagot a megszokott tudományos pedagógia jéghideg keretei közé szorítsa. Üj formát keresett tehát számára. Azért is, hogy a tárgyi igazsághoz közelebb férkőzzék. De bizonnyal azért is, hogy kegyeletes érzéseinek megfelelően gyengéd kezekkei érinthesse a maga szent depozitumát. Nem állithatjuk azért, hogy teljesen tabula rasat csinált az előrement idők pedagógiai hagyatékából. A keresztény életfelfogás a maga nagy termékenyítő erejével ott lebeg a tekintete előtt. Ezt a rendszert látta egyedül oly természetűnek, amelyben nem kell meghalnia az eleven életanyagnak, mielőtt a tudomány boncoló-asztalára kerül. Tehát a credo, ut intelligam elvét érvényesíti, hogy alkalmas eligazodáshoz jusson. Szemlélődéseinek varázserejét azonban az a ténykörülmény alkotja, hogy az életjelenségek értelmi elemzése s megismerése a maga természeti súlyával vezeti vissza oda, ahonnan kiindul s az a posteriori-vizsgálódások eredményei követelménykép állítják a szemei elé azokat a magas értékeket, amelyeket közönségesen az a priorifelfogás gyülmölcseinek szoktak tekinteni. Lesznek talán, akik megütköznek rajta, hogy a szerző a neveléstani elméletek nagyarányú gazdagsága ellenére is szinte ab ovo kezdi a bölcselkedést. Akik azonban csak futólag is átpillantották a modern pedagógiai rendszereket, nem csak hogy megokoltnak tekintik az ő friss induktiv eljárását, de különös örvendezéssel is tudják azt fogadni. A jelen sorok szerzője két évvel ezelőtt néhány újabb pedagógiai irányzatot mutatott be a pécsi Értesítőben s azok kritikájában kénytelen volt megállapítani, hogy a modern tudományos neveléstani rendszerek zsákutcába kerültek. A
