Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1932

először ismertették meg vele a világot s amely tényezők az első ösztönző erőt képviselik a belső világ fejlődésének megindításánál. Az ész ezeket a szublimis érzéseket forráshelyiiktől elszakítva, hideg szemlélet tárgyává teszi s a helyett, hogy — mint az élettel együtt járó adottságokat — az emberi sors berendezésénél felhasználná, valóságos jongleur-játékokat űz veliik. Nincs még tíz esztendeje, hogy ez a kritika elhangzott. Azóta mintha fordulnának a szelek. Akadnak nemzetek, amelyek őszinte bánattal ismerik el, hogy a régi értékek tékozló fiaivá lettek s energikus lendülettel próbálnak visszatérni az elhagyott utakra. Olaszország érezte meg először azt a hatalmas kulturális erőt, melyet az egyedileg kiszínezett patriotizmus képvisel a világtörténelem alakulásaiban 3 friss fejlődésének éltető leikévé ugyanazokat az üde nemzeti érzéseket kívánja megtenni, amelyek a fényes római korszakot kivirágoztatták. A német nép belső világában is új erőre kapnak az ideális irrationális hajlandóságok. Az itt megindult mozgalomnak az a nyíltan bevallott célja, hogy a kultúrális fejlődés visszazökkenjen abba a kerékvágásba, amelyből a puszta rationális bölcselet kitérítette. A reactionárius megmozdulások nem szoktak mentek lenni a szélsőséges kilengésektől. A gyakorlati élet azonban lassankint lekoptatja róluk az érdességeket s ez a figyelemreméltó visszafordulás a multak felé végelemzésben a legmodernebb értelemben vett előhaladás csíráját rejti magában. Kedvesen jegyzi meg Chateaubriand, hogy a szülőföld iránt tanúsított vonzalom bizonyos fokig közös bennünk az oktalan állatokéval: ámde az embernek tovább kell mennie s a természeti érzelmekből erényt kell kiformálnia. Itt kapcsolódik a hazafiúi ösztön a vallásos érzelemmel, amely utóbbinak az a szent hivatás jutott osztályrészül, hogy — amint a természet összes áramlásait — a hazaszeretetet is megfiltrálja s a merőben önös szenvedelemmé való alakulástól megoltalmazza. Ha a mi hazánk múltjára gondolunk, nagyobb büszkeséggel tehetjük, mint Európa bármely nemzete. Testvértelenségünk ellenére is mi vagyunk a legrégibb szervezett állama Európának. Ha nemzetünk a múltban nem szerette volna meg a rögöt, amelyhez sorsnnk fűződik: ha a vallásos érzelem hatása alatt nem tudtuk volna a szülőföldhöz való ragaszkodást az állati ösztönök sorából kiemelni: régen áldozataivá lettünk volna annak a súlyos világtörténelmi szerepnek, amelyet kelet és nyugat népei között betöltünk. Jelenlegi helyzetünkben kivált nekünk üdvös dolog visszajárni a múltba, akiknek alig maradt egyebünk egy sok dicsőséggel megállott martirsors emlékezeténél. Ezer okunk lehetne a panaszra, a kesergésre: ámde a mult tanulságai mégis azt a gondolatot sugalmazzák nekünk, hogy nemzetünknek nem szabad letérnie a szolid vallásosságtól átsugárzott, ősi hazafias eszmények útirányairól s az ádáz szenvedélyek ébresztgetése helyett arra kell törekednünk, hogy a mi történelmi hivatásunk buzgalmas gyakorlatának áldásaival fizessük vissza azt a mostoha sorsot, amelyet Európa népei számunkra kiterveztek. Ebben a szellemben törekedtünk végezni iskolai munkásságunkat. Ügy gondoltuk, ez a vezérgondolat lesz a legerősebb fegyverünk az egyéni, de ugyanakkor a nemzeti integritás védelmére is. Fegyelmi állapot. A tanuló ifjúság fegyelmi képe az elmúlt iskolai év folyamán nem volt kedvezőtlen. Apróbb mulasztások fordultak ugyan elő, de ezeket túlnyomó részben a gyermeki meggondolatlanságra lehet visszavezetni. A tanulók a fegyelmi szabályokat nyomtatásban kapták kezükhöz. Az osztályfőnökök s az igazgató szeptember hó folyamán szóbelileg is megmagyarázták a benniik lefektetett nevelési alapelvek jelentőségét. A szülők s helyetteseik a szabályzathoz mellékelt szelvény aláírásával tanúsították, hogy annak rendelkezéseit tudomásul veszi s megtartásukat a tanári karral egyetértésben fogják szorgalmazni.