Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1932

A tanulmányi előmenetel szempontjából az elért eredmény kielégítőnek tekinthető, mert hisz az ifjak túlnyomó része egyenesen az érdemjegyek révén előhaladásában akadályt nem szenved. Ennek ellenére is meg kell ismételnünk megszokott panaszainkat — a tanulmányi színvonal átlagosan közepes jellege miatt. A jelenség okait a legtárgyilagosabban akkor tudnók feltárni, ha a tanuló ifjúság lelki struktúráját egyedek szerint vehetnők vizsgálat alá. Minthogy erről itt szó nem lehet, csak egy-két megjegyzés ide-iktatására szorítkozunk. Régi pedagógusi tapasztalataink szerint átlag igen alacsony a percentszáma azoknak a tanulóknak, akik tehetség-hiány miatt nem tudnak a középiskolai követelményeknek eleget tenni. Inkább a tanulói lélek szétszórtsága, a kötelességteljesítésben mutatkozó lanyhaság szokott a kedvezőtlen előhaladási eredmény oka lenni. Hogy az iskolai feladatok könnyen-vevése bánatot, fájdalmat, nehéz családi problémákat ne okozzon, szeretettel kérjük e helyütt is a szülőket s helyetteseiket, tegyenek meg a maguk részéről is mindent a tanulók otthoni munkájának ellenőrzésére s a tanulói lelkiismeret érzékenységének megfokozására. Számos példa vezetett bennünket arra a tapasztalatra, hogy egyes gyermekeket egyenesen a szülői akarat kényszeríti a középiskolai tanulmányok folytatására, holott a gyermekeknek sem tehetségük, sem hajlandóságuk nincs az iskolai követelmények teljesítésére. A gyermekek jövőjeért való aggódás mindenesetre nagy mentségére szolgál a szülőknek, de eljárásuk bölcsesége tárgyilagos szempontból nagyon is vitatható. Ha ugyanis az ilyen fiúk — kihasználva az iskola kötelékében való maradás minden lehetőségét — nagyon nehezen el is vergődnek a főiskola kapujáig, ott veszik észre, hogy illúzióknak lettek áldozatai. Gyenge minősítésük miatt vagy nem nyernek felvételt, vagy a főiskola rostája hullatja ki őket. Arra is vannak szomorú tapasztalataink, hogy egyes szülők az utolsó vagyonkájukat is ráfordítják az iskoláztatás költségeire s az érettségi után nem csak fiaikat kénytelenek félképesítéssel rábocsátani az élet vizeire, hanem maguknak is alig marad betevő falatjuk. Megokolt és tiszteletreméltó lenne az ilyen áldozatkészség, ha az érettségi, vagy akár a megszerzett diploma is, elhelyezkedési lehetőséget jelentene. Ma azonban nem az a helyzet. Egy budapesti tanár komoly tanulmányok alapján megdöbbentő adatokat közöl a főiskolákba özönlő tanulók számáról. Az 1913—14. tanévben 5690 egyén tett érettségi vizsgálatot, az 1930—31. tanévben pedig 6184 tanuló. Csonka-Magyarország alig egyharmada lett a réginek s akkora számú ifjú kívánna itt az értelmiségi pályákon megélhetést keresni, amekkorának Nagy-Magyarország is alig tudott volna kenyeret törni a kezébe. A rideg tanulság tehát az, hogy nem csak azoknál a tanulóknál megokolt a jövő szempontjából az elővigyázatosság, akik képességüknél, lelki struktúrájuknál fogva kevésbbé alkalmasak az értelmi pályákra, hanem még azoknál is, akiknél a szükséges egyéni előfeltételek nem hiányoznak, de akik a maguk családi körülményeinél fogva főiskolai tanulmányok nélkül is meg tudják találni a megélhetési lehetőséget. Gyönyörű jelszó mindenesetre, hogy mindenki számára biztosítani kell a kultúra lehetőségét. Csak ott van a hiba, hogy a kultúra fogalmi körét pusztán az elméleti-értelmi műveltségre szoktuk korlátozni. Pedig hát kultúra minden megcsiszolt képesség, amely az emberi élet akármely bűntelen vonatkozásában biztosít a tulajdonosának szakszerűséget. A jelen mostoha viszonyok maguk kényszerítenek rá bennünket fogalmi tévedéseink korrekciójára, mert hisz akárminő természetű kultúra csak akkor létezhetik, ha élet van. Ha az iskolák produkciója a mostani üzemben folytatódik, csak a szellemi proletárok száma növekedik s oly anyag szívódik fel a nemzet testébe, amelynek pusztító munkájára riadozás nélkül még gondolni is alig lehet. Általános emberi, kivált pedig magyar gyengeség, hogy aki egyszer a közép-