Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1932

Szerinte a modern ember az ú. n. felvilágosodás idejétől fogva a nevelés kérdéseiben hideg absztrakciókat s az eleven élettől távoleső rendszereket termel. Ö maga is hosszabb időn keresztül ezeken az elméleti utakon bolyongott. Csak mikor az ily módon kialakított elveknek gyakorlati megvalósítását tűzte ki célul maga elé, akkor vette észre, hogy tévelygések áldozata lett. A jellemképzés dolgában a konkrét embernek legmélységesebb lélekáramlását kell számításba venni, bizonyos finom élményeket, „die nicht von jedem erfasst werden können, wenigstens nicht mit dem blossen wissenschaftlichen Verstände". Ennek a lelki beállítottságnak tulajdonítja, hogy a modern ember elidegenedett a jellemképzés szempontjából legfontosabb természeti elemünktől, a vallástól, amely a járatos immanens tudományos kategóriákba nem illik bele, pedig itt lehet megtalálni az élő választ az élő ember nevelési problémáira. Idézi Dufresne francia iskolafelügyelő szavait, aki a saját országában elég gazdag tapasztalati anyagon alakíthatta ki a vallástalan morálpedagógiára vonatkozó meggyőződését. Dufresne nagy tisztelettel emlegeti egyes kiváló oktatók erőfeszítéseit, amelyeket az immanens erkölcsi nevelés munkájában foganatba tesznek. Kesereg azonban, hogy komolyabb eredmény mégsem kíséri az ő fáradozásukat. A sikertelenséget egyenesen arra a ténykörülményre vezeti vissza, hogy tételeinkben a tanulók csak egyéni vélekedéseket látnak s hiányzik belőlük az a magas tiszteleti és kegyeleti elem, amely a vallásból áramlik át az erkölcstanba s amely természetfölötti tekintély egyedül alkalmas arra, hogy a gyermeki lelket állandóan a maga parancsoló hatalma alatt tartsa. Idézi Lucien Roniier szavait, aki fájlalja a régi francia tradíciók erőszakos szétrombolását. Maga bevallja, hogy a jelen helyzet improvizátorokká tette az oktatókat s a kipróbált régi elvek az ötletszerűségeknek adták át helyüket. Aki ma a nevelés munkájára vállalkozik, abban a nehéz erőfeszítésben kell kivennie a részét, hogy az értelmi kultúra mellett, amely a maga egyoldalúságában a lelkek szétforgácsolódására vezetett, az emberi természet eredeti, üde érzelmi elemeit is a maguk jogaihoz juttassa, hogy a/, innen kivillanó világosság is segítsen helyreállítani a belső életnek oly régóta nélkülözött egységét, összefügg evvel a javak és célok átértékelésének munkája, amelynek a kultúra összes elemeit a magasabb-rendű emberi hivatás s a lelkiismeret szolgálatába kell beállítania. Ezen meggyőződés hatása alatt igyekeztünk minden alkalmat megragadni, hogy a tanulók figyelmét a magasságok felé irányítsuk. Az Egyház egyetemes törvényéhez simulva, vasár- és ünnepnapokon szentmisét és prédikációt hallgatott az ifjúság. A tanév enyhébb időszakában hétköznapokon is elvezettük a tanulókat szentmisére. Részt vettünk a szokásos egyházi körmeneteken s ájtatosságokon. Imával kezdtük és végeztük az előadásokat. Rajta voltunk, hogy az ifjúság minél sűrűbben használja ki azokat a kegyelmi forrásokat, amelyek a szentségekben állanak rendelkezésére. Az iskolai előadásokban is törekedtünk rávezetni az ifjúságot a világ Alkotójának megismerésére s szeretetére. A húsvéti ünnepeket megelőzőleg szentgyakorlatokat tartottunk, amikor is Fekete Rémig dr., az intézet hittanára, rajzolta ki az ifjúság elé az igazi katolikus életideált. A kis- és nagy kongregációban a Szűz Anya tiszteletét igyekeztünk elmélyíteni a tanulók lelkében. Cserkészcsapatunk vezetői is az imádság s a mi nevelő eszményeink szellemében végezték hivatásbeli kötelességeiket. Hazafias nevelés. Ugyanaz a Lucien Romier, akinek szavait fönnebb idéztük, a modern időknek a hazafiasságra vonatkozó felfogását is mélyreható bírálat tárgyává teszi. Panaszkodik, hogy az emberi értelem e tekintetben sem akarja tudomásul venni a természet eredeti, szűzies megnyilatkozásait. A lélek szinte ösztönszerű rokonszenvvel fordul mindazon személyek és dolgok felé, akik s amelyek