Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1932

lelek „metakozmikus eredetű, metakozmikus célú, de kozmikus szellemi lény". Az anyag törvényszerűségeihez tapadó tudomány sokszor kereste már az archimedesi pontot, ahonnan ezt az életelemiinket a levegőbe emelhesse, de minden fáradalma megtörött a léleknek azon a szublimis természetén, amelyet a fönnebbi meghatározás sejttet. Már maga az a körülmény, hogy az anyag törvényeit ő bogozza ki, külön sui generis szellemi légkörre utal, melyet — miként Bergson megjegyezte —a tudományok megszokott fiziko-geometriai eszközeivel felmérni nem lehet. A szerző becses értelmezéseket közöl a tétel megvilágítására s a lélekben az anyag fölé lendülő, önmagát tökéletesíteni képes szellemi valóságot lát, amely egyben az örökkévalóság jegyeit is a maga fogalmi körébe zárja. A nevelés érdekei az emberi természet általános berendezettsége mellett az egyedi dispoziciók pontos ismeretét is megkívánják. Ilyen differenciáló tényezőket képviselnek: a nemi megoszlás, a faji vonások, a testi fogyatkozások, továbbá a kedélyállapotokban feltetsző változatosság. A szerző sorra veszi mindezen kategóriákat, hogy a tudományok idevonatkozó megállapításait a pedagógia javára értékesítse. A credo, ut intelligam elve igen üdvös tájékoztató eszköznek bizonyul itt is, mint mindenütt, a szerző állásfoglalásának megállapításánál. A biológiai vonatkozásokhoz s a puszta átmeneti léthez tapadó tudomány kivált a nemi kérdés köriil produkált igen szélsőséges véleményeket. Igazában csak a keresztény eszmerend által megnyitott távlatok teszik itt lehetővé az igazságnak megfelelő ítélet kiformálását. Azok a gyakorlatban vallott s képviselt elvek, hogy a nő erkölcsileg teljesen egyenjogú a férfival, amennyiben mindkettőnek, mint embernek, azonos a természetfölötti célja;'továbbá, hogy neme csak a testnek van, de a léleknek nincs (Sz. Ambrus): a maguk természeti súlyával tudták egyengetni az útat a női méltóság kialakulásához s törölték le a gyengébb nem homlokáról a Kant, Schopenhauer és számos más szemlélődő által hangoztatott sexus sequior (másodrendű nemi bélyegét. Bizonyos idegenkedő érzéssel vesszük mindenkor tudomásul annak a kérdésnek felvetését, vájjon a férfi vagy a nő képvisel-e több értéket a szellemi élet mérlegén. Mintha azt a problémát hallanók feszegetni, vájjon melyik a szebb, a kedvesebb virág, a rózsa-e vagy a liliom. Ügy gondoljuk, valamiképen nem teljesek és megbízhatók azok az életadatok, amelyekre az ide vonatkozó s rendszerint a férfiaknak kedvező indukciók támaszkodnak. A nőknek az élet átlagos rendjében a családi tűzhely gondozása szokott a hivatásuk lenni. Ha törekszenek is szellemük magasabb fokú kicsiszolására. az egyik szemükkel valóságban mindig ebbe az irányba néznek. így egész lelküket ritkán sikerül latba vetni a szellemi művelődés munkájánál. Ha az örök női hivatás reménytelennek tetszik előttük, épen a modern tapasztalatok tanúsítják, minő imponáló, sokszor a férfiakat is megszégyenítő energiákat tudnak szellemi téren is kifejteni. Ha a családi életre gondolunk, egyenesen gondviselésszerűnek tetszik az a szerep, amelyet itt betöltenek. Képlegesen szólva, a férfiúnak az a rendeltetése, hogy kivont karddal álljon őrt házának ajtaja előtt s eszével s keze munkájával biztosítsa a család életfeltételeit. A nő viszont inkább elfogad és szétoszt. Áldozatkészsége nem az, hogy kardot forgasson, hanem az ő külön hivatottsága által követelt formában adja oda a szíve vérét is, ha kell, családja javáért. Bajos volna meg állapítani, melyik kötelesség betöltésé igényel hatalmasabb erőfeszítést. Az a gyengébb és finomabb testi struktúra is, amellyel a nő rendelkezik, a magasabb oeconomia rendjének megnyilatkozása. Az ő karjaiban fejledeznek az élet zsenge hajtásai. Ezek megindulásához szinte elengedhetetlen az a természeti