Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1932

és természetfeletti világ mesgyéjén bolyongó szellemi berendezettség, amely a nőben megtestesül; az az érzelmi mélység, amely az élet minden apró árnyalati vonatkozásaira reagálni képes. Ezek a tulajdonok képesítik arra, hogy a gyermeki természet minden életrezdülete iránt eleven érdeklődést tanúsítson; hogy — amint a gyermeki testnek ő nyújtja oda az első táplálékot, ugyanezt tegye a lelkével is, mikor ez az igazság után sóvárog. A fejlődés későbbi folyamán is élő lelkiismeretként áll a gyermeke mellett s az ő delikát természete, amelyet a barbárság érzete nclkiil nem lehet megsérteni, szótlanul is igen erős indító tényező az ifjúi életművészet tisztes s harmonikus formában történő kialakításához. Az előálló karakter a legtöbb esetben alig egyéb, mint az édes anyától nyert eligazodás mindegyre öntudatosuló konzervációja. A keresztény eszmerend számol evvel a szereppel. Azért veszi körül az anyai hivatást a mélységes tisztelet gloriolájávai. Nem azért említjük fel ezeket, mintha talán — az előrebocsátott elv cáfolataként — párhuzamot akarnánk vonni a férfi s a nő hivatása között a nevelés munkájánál. A maguk külön útjain mindkettőre fontos és súlyos kötelezettségeket ró az élet. Csak hangsúlyozni kívántuk annak a felfogásnak mélyen lealázó s igazságtalan voltát, amely a női nem hivatásában alig tud egyebet észrevenni pansexualismusnál. A nevelés munkájánál a nemileg semleges léleknek foganatba tett ereje, intenzitása a fődolog. Ebből a szempontból tehát a gyakorlat dönti el, melyik fél leszen a sexus sequior. A szerzőt az ő emelkedett életfelfogása megmenti itt is a szélsőségektől. Egyelőre a szóban forgó kérdésben is, a nevelést befolyásoló egyéb tényezők rajzaiban is csupán csak konstatál. Részint az emberrel foglalkozó tudományos művek, részint pedig saját megfigyelései alapján az életanyag statikáját nyújtja. Diagnosztikája gondos s tárgyilagosságra törekvő. Szülők s nevelők bizton-bátran bízhatják magukat az ő kalauzolására. Mikor azután a természettől kapott életelemek dinamikájára tér, igazában csak részletadatokkal illusztrálja azokat az általános elveket, melyeket az emberi természet elemzése közben megállapított. Észrevesszük, hogy az emberi szervezet munkálkodása közben a lélek bizonyos értelemben szemben áll a testtel. Hiszen kitanulmányozhatja a test törvényeit s befolyásolhatja a testi szervezet fejlődését — a kedvező vagy káros életelemek megválogatásával. Ámde némikép szemben áll a szellem szerveivel is. Akármennyire „mi" vagyunk is azok, az „én" szinte idegen parancsolóként áll a belső világ kormányrudjánál s gazdagíthatja azt hozzánk hasonló életelemekkel, de ki is száríthatja az élet fájának nedvességeit. Hogy az emberi élet alapiránya milyen legyen, ezt a kérdést a világnézet fogja eldönteni. Itt a szerző oly tényezőket érint, amelyek kevésbbé ismertek a pozitív tudományok berkeiben. Ama működő erők sorában, amelyek az emberi természet életnyilvánulásaiban jelentkeznek, lekonstatálja a természetfölötti adottságokat is, mint világító s ösztönző tényezőket. Ezeket röviden a kegyelem neve alatt szoktuk összefoglalni. A személyiség magas méltósága talán itt lobban elénk a leginkább szembetűnő formában. Az „én" ugyanis még ezekkel a szublimis lételemekkel szemben is souverain. Eigyelembe veheti vagy elvetheti az innen jövő indításokat. Ámde — a szerző siet megállapítani — az ezen a téren megnyilatkozó hűség vagy hűtlenség fog dönteni azon életszínt fölött, amelyet a sárember s a szent között elfoglalunk. A nevelés problémáját nem lehet komoly elmélkedés tárgyává tenni a milieu tanulmányozása nélkül, amely az egyéniség életmunkájához a nyersanyagot szolgáltatja. Itt a szerző szemügyre veszi a családi kör, az iskola, az állami és társadalmi szervezetek, a gazdasági élet, a vallás, a mindenkori kultúrfok s ezek nép-