Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1931

•11 sai idején, hogy a világ művelődési értékei az összes népek együttműködésének eredői. A csapások, amelyek az eddig szinte öntudatlanul kialakult közszellem szétforgácsolódásából fakadtuk, hathatós leckét adnak a világnak a bizonyos mérvű egyetemességben elvesztett értékek felismerésére s ama vágyak kiérlelésére, amelyek az eltékozolt javak visszaszerzésére ösztökélnek. Steffes a szóban forgó folyóiratot egyik eszköznek tartja arra, hogy a népek kölcsönös megértéséhez, bizonyos szellemi értelemben vett Pán-Európához, de távolabbról a szellemi kultúra által egybekötött egész emberiségnek testvéri kapcsolatba való tömörítéséhez hozzásegítsen. A kiadó, Friedrich Schneider, nagyon elevenen érzi a nehézségeket, amelyekkel egy ilyen természetű folyóirat szerkesztése együttjár. A pedagógiai elméletekbe ugyanis nem csupán a szaktudományi, hanem sok egyéb művelődési kategóriát érdeklő aspirációk is bele szoktak kristályosodni. Eleve aggódva gondol reá, miként lesz képes a szerkesztőség a leközlendő állásfoglalások tarka változataiban a szellemi irányítás egységét és tárgyilagosságát megőrizni; az egyéni, a nemzeti és a világnézeti érzékenység sérelmét megkerülni s a vállalat hajóját a sok irányból fenyegető szirtek között úgy elkalauzolni, ahogy ezt a tiszta tudományos érdekek megkívánják. Készséggel megígéri, hogy a legkülönbözőbb irányzatok képviselőit is szóhoz juttatja a folyóirat hasábjain. Ha azonban a szerepét pusztán ebben látná, a folyóirat tartalma a bábeli nyelvzavar képét nyújtaná. Ennek a veszedelemnek elhárítása céljából mellőzhetetlenül szükségesnek mutatkozik, hogy a szerkesztőség valamiképen a megnyilatkozó nézetek síkja fölé emelkedjék s oly eredményeket segítsen kibontakozásra, amelyek, mint egyetemes kultúrértékek, raktározódhatnak el az emberiség szellemi kincsesházában. A folyóirat törekvései, mint a rövid foglalatban előtárt célkitűzések sejtethetik, tiszteletreméltóak s teljes mértékben kiérdemelhetik nemcsak a pedagógia napszámosainak rokonszenvét, hanem szélesebb körben az egyetemes kultúremberét is. Hiszen ha valaki nem is teszi magáévá Dewey véleményét, amely szerint a történelem igazi formálói a nevelőkben keresendők, annyit mindenkinek meg kell engednie, hogy a pedagógiának erőteljes befolyása van az emberiség sorsára azon eszmék révén, amelyekkel az élet zsenge korában telíteni tudja a tanítványoknak ezreit s millióit. Az eddig megjelent füzetek tartalmát röviden jellemezve, azt mondhatjuk, hogy diagnosztikai felvételeket foglalnak magukban a pedagógiai elméletek és rendszerek mai állapotáról. Egész nagy tömege kerül itt szőnyegre a pedagógiával kapcsolatos problémáknak, amelyekben nemcsak az illusztris szerzők gondolatvilága, de valamiképen egész nemzetek szellemi természetrajza is elénk tükröződik. A nagybecsű kutatási anyagot nem akarjuk itt egész terjedelmében megismertetni. Hisz ez esetben fárasztó s hatásaiban könnyen elillanó problémasorozatot kellene a szemek előtt elvonultatnunk. Pusztán a vállalat alapeszméjére, a nemzetközi nevelés lényegére s várható eredményeire irányozzuk a figyelmünket, mint olyan aktuális thémára, amelyet a mi háborús világunk szomorú közviszonyai vetettek felszínre. * A folyóirat kiadó-szerkesztője, Friedrich Schneider Köln, teszi meg az első kapavágásokat a vállalatban kitűzött cél elérésére. Az ő felfogása kissé részletesebb megvilágítást igényel, amennyiben tisztségénél fogva a folyóirat szellemét első sorban ő hivatott stigmatizálni. Egy kis történelmi visszapillantásban megállapítja, hogy a vállalat alapgondolata nem tekinthető a modern idők eredeti vívmányának. Az a vágy. hogy a pedagógia képviselői nemzetközi kapcsolatba lépjenek egymással, de ezen törek-