Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929

20 Nem mulasztja el itt sem a magasabb rendű erkölcsi s szellemi háttér megrajzolását, hogy a tárgyalt költemények legkomolyabb tanulságai levonhatók legyenek. A társadalmi s a magánélet a köztársaság utolsó századaiban akkora változáson ment keresztül, hogy azoknak, akik hazájuk tisztes múltját drága ereklyeként hordozták kebelükben, szinte lehetetlen volt más módon foglalkozni vele, mint a felháborodottság s a gúny ostorcsapásaival. Már Lucilius satiráinak az acerbitas s a mordacitas volt a főeleme. Terentius Varró nemes római érzése is 40 könyvre terjedő satirában törekszik — amennyiben a költészet útján lehetséges — megállítani honfitársait a veszélyes lejtőn, amelyre jutottak Nagy általánosságban ugyanez a hangulat tükröződik Horatius satiráiban, amelyeket az előadó tartalom szerint sorra megismertet. Horatius magas képességei sokszor megcsillannak a darabokban és sok józan erkölcsi Ítéletet juttatnak kifejezésre, de sok helyütt a költő életfelfogása maga is satirára hangol bennünket. Ilyenkor az ő cinikus epicureista lelki beállítottsága azokat az értékeket is szétmorzsolja, amelyeket a költemények alaphangja után ítélve védelmébe fogad. Egy újabb előadás keretében Cicero beszédei kerülnek sorra, amelyek közül tipus gyanánt a Verres ellen indított per actio 11.-nak IV. részét, a De signis-t kívánja bemutatni. Röviden átpillantja a római ékesszólás történetét s megállapítja annak fejlődésében a jellegzetes irányokat. A szónokok egy része az egyszerűségre hajló atticismus, a másik a dagályos asianismus híve, Cicero a középutat választja a kettő közül s a rhodusi iskolához csatlakozik. Az előadó igen részletesen foglalkozik Cicero pályafutásával. Az életrajzi adatok sok szempontból árnyat vetnek Cicero jellemére. Az előadó azonban állásfoglalásában mérsékelt s objektiv. Nem szépítgeti a feltetsző fogyatékoságokat, de hangsúlyozza, hogy a Pro Roscio, az In Verrem, a Catilina-féle összeesküvés elfojtása s a 14 filippika nem közönséges erélyről s erkölcsi bátorságról tanúskodik. Érdeméül tudja be, hogy a szörnyű hullámokat vert időben, amelyben Cicero élt, törekedett az aranyközépúton megmaradni, s mindenkor a tisztes s a hazafias rómaiság képviselője volt. Az életrajzi adatok feltárása után Cicero beszédjeinek rövid jellemzése következik, amely sorozatot a De signis scholiatioja szakítja meg. Az előadónak a nagyértékű beszéd fáklyájánál igen sok alkalma volt a megsülyedt római közélet rettentő bűneinek feltárására, de azon kultúrkincsek megismertetésére is, amelyek a sötét milieuben is provokálják a figyelmet. Azon előkelő erkölcsi atmoszféra, amelyet az előadás minden mozzanatában megéreztet, hangtalanul is arról tud beszélni, minő sorsdöntő fontossága van az élet finom erkölcsi áramának nem csak a magánélet, hanem az egyetemes kultúra berendezésénél is. Ismét egy másik előadás Cicero bölcseleti műveivel ismerteti meg a hallgatóságot. Érdekfeszítően tárul itt a lelki szemek elé Cicero belső világának szinte enormisnak tekinthető gazdagsága. De merő tárgyi értelemben is fölötte tanulságos az előadás, amennyiben itt azokról a pszichológiai mélységekről szerzünk tájékozódást, ahonnan a pogány lelkek a régi világ legmagasabb oromzatainak tekinthető életfelfogásaikat merítették. Amiket itt az előadó gondos, széleskörű tanulmányok gyümölcseként előtár, meggyőző bizonyítékai lehetnek azon alaptétel igazságának, amelyet stilisztikai előadásában fejtegetett. Amint ugyanis a nyelv szerkezetében, úgy mindazon kutatási eredményekben is, amelyeket a római lélek felszínre vetett, kézzelfoghatólag