Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929

16 Ünnepélyeken, magánalkalmakkor inti, buzdítja a tanulókat a felebaráti szeretet, az irgalom gyakorlására, a háborúban értékesíthető anyagok szorgalmas gyűjtögetésére, az egyéni tehetséghez mért pénzáldozatok meghozására, az iskolai egyesületeknek a nemzet élet-halálharcába történő bekapcsolódására, csak hogy kilobbanjon lelkükben az a szent tűz, amely az ő belső értékük fokozására is alkalmas, de amely a háborúban is, a békében is egyformán díszére s üdvére válik a magyar hazának. Szemlélődéseiben megkristályosodó lelki hangulata sok őszinte rokonérzést árul el a szenvedő emberiség iránt. Gyakorta csap át eleven lelkesedésbe, amikor az egyéni energiáknak azon szokatlan arányú megfeszülését látja, amelyre a világfelfordulás ösztönzést adott. Ám ugyanoly mértékű megdöbbenés lesz úrrá fölötte, amikor a világháború okozta rettentő változásokon pihen meg a tekintete. „Évszázadok büszke alkotásai dőlnek romokba. Erőseknek hitt trónok omlanak össze. Hatalmas birodalmak alapjai inganak meg. Népek tűnnek el a világ színpadáról. Megfoghatatlan, soha még csak el sem képzelt események forgatagába kerültünk." A háborúnak az ifjúságra gyakorolt hatását is Janus-arcúnak látja. Lelki világuk, látókörük kiterjedtebb arányokat ölt. A mcgsúlyosodott életgondok komolyságra, igényeik lefokozására nyújtanak számukra ösztönzést. Az egyéni vitézség ragyogó példái megnövelik bennük az imponderábilis értékek után való vágyakozást. Másrészt azonban az örökös izgalmak, az egyéneket érő csapások bénítólag hatnak a munkásságukra. A szabadosabb formában megnyilatkozó közlelkiismeret is rajtuk hagyja a maga rozsdafoltjait. Szent kötelességének látja tehát az igazgató, hogy a tanári testülettel együtt erős barrikáddal zárja el az ifjúság szellemétől a méltóságos emberi életet rombadöntéssel fenyegető jelenségeket s a figyelmet szinte erőszakosan ráterelje a konstruktív jellegű gondolatokra. „Most lehet igazán megértetni velük, hogy a haza nagysága, boldogsága megköveteti tőlük az egyéni szeszélyekről való lemondást; a megfeszített erőkkel történő munkálkodást; a magánérdeknek alárendelését egy magasabb eszmének, a hazaszeretetnek ... Undort és megvetést kell ébresztenünk bennük az önzők, az uzsorások, a kufárok, az üzérek azon undok serege iránt, amely mások nyomorán, izzadságán, vérén gyűjt és harácsol vagyont és hatalmat. .." Az itt megnyilatkoztatott felfogás eléggé tanúsítja, hogy Buzássy igazgató szíve a történelmi idők apokaliptikus zavaraiban is helyén maradt. Az elüljárói kötelességek szublimis felfogásával megkönnyítette a ci-devant értékek átvitelét a később megcsendesedett időkbe. Amennyiben a háború mégis csak sok irányban megtépázta az ifjúság lelkét, Buzássy Ábel az utána következő időkben a belső restauráció szükségességét hirdeti s ennek a gondolatnak jegye alá helyezi pedagógiai tevékenységét. Inti a tanári testületet, hogy minden erejükkel törekedjenek a lelkiismereti felelősséget új életre támasztani az ifjúság belső világában. Baj volna, ha pusztán a tudást szorgalmaznák. A gyakorlat eléggé megmutatta, hogy a tudás fájáról mennyi gyönyörűnek tetsző, de igazában nem csak ízetlen, hanem mérges gyümölcs is került forgalomba. Hiszen láttuk, hogy az emberiség a maga szellemi képességeit arra feszítette meg, hogyan lehet az emberek minél nagyobb tömegeit minél könnyebb szerrel beterelni a halál kapuján. Az embernek többnek kell lennie, mint raffinált észnek. „A tudás, az ismeretek bősége olyan, mint a pénz. A sok pénz áldás az oly ember kezében, akiben lelkesedés, vállalkozási kedv lakozik s akinek ideáljai vannak. De átok az olyannak kezében, aki a pénzt neveletlen énjének bocsátja rendelkezésére, hogy minden vágyát kielégíthesse, A tudás bősége áldás az emberre, ha a sok ismeretet a belső ember megnemesítésére, a rendetlen hajlamokból való kibontakozására