Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929

7 óhajtotta a sötét jelenből egy emelkedettebb világ régióiba ragadni a tanulósereget, hogy lelkeiket már az ő zsenge korukban egy élet folyamára meg ne fertőzze a mérges milieu. Egyébként pedig az elementáris erők nyomasztó súlyának hatása alatt szobája csendjébe vonul — és imádkozik. Mikor egy pap az emberi lét fölött trónoló magasabb hatalmakhoz fordul, igazában csak egy előkelő kötelezettségnek tesz eleget. Ha felemlítjük mégis ezt a tényt, csak azért cselekesszük, mert kapcsolatosan Buzássy Ábelnek egy igen kedves karaktervonása lepleződik le előttünk. Ő maga a férfias erőnek, a határozottságnak megtestesülése gyanánt áll előttünk. Szinte alig tudjuk elképzelni róla, hogy benne az acélos karakter szinte olvadozó gyengédséggel tudott párosulni s a természetfölötti világ távlatában odaadással, bizalommal telt, egészen gyermekies lelkületet tudott tanúsítani. Ezt a vonását élete folyamán nagyon féltett titok gyanánt temette lelke mélységeibe. A jelen sorok írója is igazában az ő kézirati hagyatéka révén szerzett róla tudomást. A megboldogult igazgató az ő szaktárgyaira vonatkozó előtanulmányait vastag füzetekbe jegyezte össze. Ezek tartalmáról később fogunk megemlékezni. Itt csak az érdekel bennünket, hogy minden füzet evvel a dedicatióval kezdődik : J. és Sz. M. n., azaz Jézus és Szűz Mária nevében. Bizonnyal kisgyermek korából őrizte meg ezt a kedves szokást. Kétségtelen, hogy meglett férfikorában is, életének utolsó esztendejéig hűséggel ragaszkodik hozzá, s akár rideg, tudományos kutatásokkal foglalkozik, akár egy beszéd vázát készíti meg, munkásságát mindenkor a természetfölötti hatalmak védőpajzsa alá helyezi. Ugyanez a gyermekies bizalom nyilatkozik meg az ő krónikás feljegyzéseiben, a História Domus-ban, ahol egy-két markáns mondatba foglalja össze évről-évre a ciszterci rendház életmozzanatait, de egyben azokat a közéleti eseményeket is, amelyek örömet, vagy aggodalmat okoztak szívének — s amelyek tárgyairól az előrebocsátott szemlélődések, s a később közlendő adatok nyújtanak felvilágosítást. A világháború első évének lezajlása után a következő szavakkal zárja be történeti emlékezéseit: „Vajha a jó Isten adná, hogy nagyszerű seregünk, amely épen most vette be Varsót s vonul tovább a megvert oroszok után dicső német szövetségesünkkel együtt, minél előbb kivívná a dicsőséges békét! Magyarország Pátrónája, Nagyasszonyunk, Anyánk, segítsd meg nemzetedet!-' 1917. december 24-én pedig igy ír: „Amikor e sorokat írom, Breszt-Litovszkban épen összeültek a központi hatalmak s az Orosz-birodalom delegátusai, hogy tárgyaljanak a külön békéről. Vajha a bethlehemi Kisded szelleme eltöltené őket s meghoznák az embereknek a boldogító békét!" A világháború a maga szélsőséges arányaiban csakhamar megszűnik, de az isteni Gondviselés még igen súlyos megpróbáltatásokat tartott fenn Magyarország s egész különleges szenvedéseket a délvidék számára. Ez utóbbi terület megszabadult ugyan a kommunizmus borzalmaitól, de az a nehéz atmoszféra, amelyet a szerb megszállás teremtett, alanyilag szinte ugyanoly keresztje volt a lelkeknek, mint az ország központi vidékeit igája alatt tartó csőcselékuralom. Buzássy Ábel 1918.-Í feljegyzéseiben a következő adatokat olvassuk: „November 14-én, egy csütörtöknapon, történt életem legszomorúbb eseménye : Pécsre érkezett a megszálló szerb sereg." Belső izgalmainak nyomai elkapkodott, remegő kézzel írt sorain is elég világosan felismerhetők. Egyelőre részletesebb véleményt nem nyilvánít a bekövetkezett sorsfordulatról. „Máskorra tartom fenn — miként megjegyzi, — hogy ezen dolgokról írjak." Pusztán dátum szerint sorol fel egy-két mozzanatot Pécs város és az iskola történetéből. A magyar hatóságokkal megszakad minden összeköttetés. Amennyiben a ciszterci rend fejével sem nyílott alkalom az érintkezésre, az anyagi gondok is erős kézzel kopogtatnak a rendház kapuján. Pénzt behozni nem volt szabad. A pénz-