Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929

4 immár 19 esztendeje volt lelkes tanára a pécsi gimnáziumnak s aki — a maga helyi patrióta érzései révén — igen közel jutott a pécsi társadalom szívéhez. A kérdés megoldása azonban nem folyt le könnyedén. Buzássy Ábel ugyanis csak abban az esetben mutatkozott hajlandónak az elüljárói tisztség betöltésére, ha bizalmával a pécsi tanári testület is megtiszteli őt. Vajda Ödön tehát — Buzássy Ábel aggályait eloszlatni óhajtván — Pécsre utazott és sorra kikérte a tanári testület tagjainak véleményét a leendő elüljáró személyét illetőleg. Az eredményt aug. 24-én egy meleg szeretettől áthatott beszéd keretében közölte a tanári testülettel. így lett Buzássy Ábel a szerzetes testületeknél megszokott módon, de egyben az alkotmányos formák figyelembevételével is a pécsi rendház főnöke s a gimnázium igazgatója. Új hivatása körében akarva, nem akarva eléje magasodott az az igény, hogy annak eszmei vázát valamely formában kialakítsa maga előtt. Mintegy félezernyi zsenge lélek erkölcsi és szellemi sorsa nehezedett a lelkiismeretére. Éreznie kellett, hogy ez az örökké ugyanazonos, mégis mindig változó életmatéria igen alkalmas a legelőkelőbb művészi ambiciók felserkentésére, az atyai és mentori büszkeség táplálására; ám ugyanakkor olyan problémája az ő életének, amelynek a maga ormótlan arányaival szükségkép meg kellett remegtetnie a szivét. Igaz, egy tanári testület s a szülők hatalmas tábora osztozkodik vele a felelősségben. De a nevelési és didaktikai vezérelvek nagy részben az ő értelmezésében jutnak közel az ifjúság lelki világához. Igaz, a katholikus vallás eszmerendszere kiforrott alakban kínálja oda számára a legesztnényibb princípiumokat, amelyek nyomában bizton-bátran elindulhat. De az elmélet s annak gyakorlati megvalósítása között hatalmas ür tátong, amelyei épen a pedagógiai rátermettségnek kell áthidalnia. Ám ott volt a lelki szemei előtt a Mecsek-aljában elterülő, kedves város is, amelynek társadalmi életében eddig is elevenen részt vett s amelynek ügyeit, érdekeit, mint felelős állásban levő egyén, még erőteljesebben szolgálhatta. Úgy érezte, hogy a szivét meg kell osztania a közélet, az ifjúság s vele kapcsolatosan a tudományos munkásság között. Ha az ő egyéniségének legjellegzetesebb vonásait akarjuk észrevenni, a legkellemesebb reménységekkel az az eljárás kecsegtet bennünket, ha az ő pályafutását ezen hármas eszmei kategória kereteiben tesszük vizsgálódásunk tárgyává. I. Buzássy Ábel oly időben kezdi meg igazgatói tevékenységét, amikor — Carlyle szavai szerint — a világ kezd lábujjhegyre emelkedni s figyelni az élet sablonos futásából kiütköző, szimptomatikus jelenségekre. Az 1907 esztendőben két gyűlés folyt le Pécs városában, amely szinte az egész társadalom lelkében markáns nyomokat hagyott. Az egyik a katholikus nagygyűlés volt, az első nagysikerű vidéki vállalkozás, amely a nemzeti lelket mozgató, legelőkelőbb eszményeket és erőket a fővárosban szokásos módon törekedett felméretezni. Itt a konzervatív magyarság ideáljai a maguk szűzies tisztaságában ragyognak a zeniten. A másik gyűlésen azonban, a nemzeti szabadtanítás érdekében megtartott kongresszuson, nagy felhőgomolyokban törnek elő az emberi természet sötét szenvedelmei, amelyek az előző gyűlésen oly egyöntetű lelkesedéssel ünnepelt ideákat elburkolással fenyegették. Nehéz világnézeti csata fegyverei villognak itt, a pécsi arénán. Az ősi magyar ideálok képviseletében Prohászka, Apponyi, az atheistamaterialista felfogás f'ővédőjeként Pikier néznek egymással farkasszemet. Igen jóleső megnyugvására szolgált minden, hazáját igazán szerető léleknek, hogy az utóbbi tábor nyers, terrorisztikus viselkedése ellenére is a keresztény világnézet hívei hagyják el győzelmesen a csatateret. A ciszterci tanártestület tagjai, de kivált Bitter Illés, ma clairvauxi apát, akkor