Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1929

I. BUZÁSSY ÁBEL. (1864-1929.) A Gondviselés úgy akarta, hogy a jelen sorok írója — Istenben boldogult Buzássy Ábelről emlékezvén — szinte ugyanott folytassa a pécsi gimnázium történetét, ahol a ciszterci rend pécsi munkásságának százéves évfordulóján abbanhagyta. Amikor jubileumi kegyeletének adóját rovogatta, feladata nagyobb szabású, de mégis könnyebb volt, mint aminőre most vállalkozik. A régebbi életeseményeket átszellemiesíti, szublimizálja az idő. Ha voltak is bennük túleleven, a kritikát erősebben kihívó vonások, a távlatok sokat enyhítenek rajtuk s a higgadt, az igazságosságnak megfelelő állásfoglalásnak szinte alig van akadálya. Ámde a friss emlékeket igen élénken át szokta szinezni a még el nem csendesedett gyász melankóliája. Hogy tehát a jelen emlékezés — az emberi törékenység határai között — megfeleljen a történelmi tárgyilagosság követelményeinek, szerzője lehetőleg figyelmen kívül hagyja azt az érzelmi képet, amelyet, mint rendi testvér, kartárs, utóbb pedig mint alattvaló, alakított ki a Megboldogult felől. Főforrásainak azokat a feljegyzéseket kívánja tekinteni, amelyeket Buzássy Ábel a nyugodtabb órák szemlélődéseinek gyümölcseként papírra vetett. A megfelelő történeti távlat hiányát így is megérezzük, de a valóságot legjobban megközelítő lélekarc ezen az úton bontakozik ki a legjobban előttünk. Ugyanez az alapelv arra is reákényszerít bennünket, hogy a Megboldogultnak pályafutását igazgatósága kezdetétől vegyük szemügyre. Az ő tanárkodása idejéből ugyanis feljegyzések nem állanak rendelkezésünkre. A külső vonások hieroglifjeleiből nem volna nehéz itt sem a pszichológiai szinthézis műveletére vállalkoznunk; ámde a kép túlnyomólag alanyi vonásokból szövődnék össze. Mindenesetre elég lesz őbenne az életviszonyok s a saját belső energiái folytán kiérlelt, kész egyéniségét észrevennünk, hogy a tiszteletet provokáló vonások egész sorozata villanjon a tekintetünk elé... Néhai jó 1. Ferenc József királyunk 1907. július 18-án Vass Bertalan dr.-t, a ciszterci rend pécsi gimnáziumának igazgatóját, nevezte ki a nagyváradi tankerület főigazgatójává. Vass Bertalan dr. 1900. aug. 25-e óta állott a pécsi intézet élén s vezette azt avval a bölcseséggel, amely természetszerűleg fakadt az ő európai szinvonalú műveltségéből, gondosan kinevelt pedagógiai érzékéből s a szerzetes-papi eszmények sugarainál megfinomodott s az ifjúság iránt meleg szeretettel telített szivéből. Amikor eltávozott Pécsről, hogy lelki értékeit egy szerény keretek között munkálkodó intézet helyett egy tankerület ifjúságának s tanártestületeinek javára kamatoztassa s majd a saját hazájában Ízlelje meg a számkivetés keserű kenyerét, az árván maradt intézet számára a ciszterci rend akkori apáturának, Vajda Ödönnek, új gondviselőt kellett kiszemelnie. Figyelme Buzássy Ábelre irányult, aki