Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1925

9 kar állt fel a színpadra, hogy versenynyertes híréhez méltóan Ammer: „Hazám" c. művének előadásával remekeljen. Az ének elhangzása után Buzássy Abel főigazgató és intézeti igazgató bejelenti Werner Adolf dr., zirci apátúr kénytelen távolmaradását, ki a következő tartalmú táviratot intézte az ünnepséget rendező Ciszterci Diákszövetséghez : „Nagy meghatottsággal gondolva a Ciszterci Diákszövetségnek Rendünkhöz való ragaszkodására, a mai ünnep alkalmából édes mindannyiuknak meleg köszöntésemet küldöm". A távirat felolvasása után aztán mint intézeti igazgató bensőséges szavakban mondott köszönetet az ünnepséggel a Rendet és a pécsi intézet tanárait ért megbecsülésért. Nagyszabású beszéde további folyamán pedig mintegy hitvallását adta a Rend tagjai azon céljainak és törekvéseinek, melyekkel teljes lelkűkből és minden erejükkel e város és vele egész Magyarország jövőjét óhajtják továbbra is munkálni. Majd az intézet volt és jelenlegi növendékeihez intézve szavait, így folytatja beszédét: — Nevelte Önöket — Kedves Tanítványaink — ez az intézet lelkes hazafiakká is és nem rideg világpolgárokká, akik ideális szeretettel csüngenek a haza és a nemzet sorsán; akik együtt éreztek a nemzettel örömében, de bánatában is hűségesen osztozkodnak vele; akik a béke napjaiban fáradni, izzadni, tenni képesek voltak; a veszély idejében érte bátran sikra szálltak, vérüket, életüket feláldozni minden pillanatban készen voltak, mert égi fénnyel homlokukon ott ragyogott a lelkes jelszó: Dulce et decorum est pro patria mori! liven jellemekké nevelte Önöket ez az iskola, neveltek Önöket volt, már jó részt nyugalomra tért tanáraik, akik most boldog megelégedéssel néznek Önökre, mert teljesítették hivatásukat, segítették magyarrá és műveltté tenni a nemzetet. Mi, a későbbi utódok, a jelenlegi tanári kar, az elődeinktől öröklött szeretettel megyünk előre rendeltetésünk pályafutásán, lankadatlan buzgalommal dolgozva hazánk javán és itt is hitvallást téve világnézetünkről, hazafias érzésünkről, hivatásunk munkás szeretetéről. Tiszta szándékkal, eleven munkakedvvel, kipróbált alapelveken, sok évtizedes patinájú, nemes típuson edzett, igazi haladást akarunk. Az ősi hagyományokhoz szegődve az igazság tüzével arcunkon, az igazság szeretetének melegével csillogó szemekkel keressük a módokat korunk megváltozott viszonyaihoz alkalmazott új eszközök kovácsolására! A háború romjainak eltakarítása után a nemzetek kulturális versenye még hevesebbé, a létért való küzdelem még szenvedelmesebbé válik, mint eddig volt. Világnézetek és kultúrák mérkőznek egymással, hogy az erősebb a gyengébbet uralma alá kényszerítse. Forrongjon, háborogjon az eszmék árja körülöttünk bármiként, hűséggel és minden alakulás elé nyugodtan tekintve tartsunk ki kipróbált elveink mellett, amelyeknek tisztelete állandó, el nem apadó erőforrás nekünk, melyből nyugodtan meríthetük. A ma és holnap egymáshoz való viszonya igen kétessé vált, éreznünk kell mindnyájunknak, hogy megyünk valahová, új világ felé, más körülmények közé, mint melyek között tegnap voltunk; nem tudjuk, mennyi ideig tart az út, az állomás is ismeretlen, ahová érkezni fogunk; de az szilárd bizonyosság ma is, hogy az a tanári munka, melyet nemes hivatottság és nemzetünk jövőjének a hazai ifjúságban való szeretete mellett a vallásos meggyőződés és mélységes faji érzésünk világító fáklyái irányítanak, az a tanári munka, amely küzdve küzd és bízva bízik a nemzet jövendőjében és kitartó eleven erejével a legnemesebb áldozatok egyikét helyezi a haza oltárára, érdemes arra, hogy a serdülő nemzedék előtt példaképpen megmaradjon! Mélyentisztelt Közönség! Európa népei még ma is vad, halálos tülekedésben vonaglanak, borzalmas mérkőzésben tépdesik egymás keblét, mindenütt vigasztalan a sötétség. Ha nyugodt, ha derűs világosságot óhajtunk látni, az égre kell tekintenünk.