Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1925

10 Mi hitünk szárnyain eljutunk oda és gyújtunk régi fénynél új szövétneket. Mert a hivő ember lelke olyan, mint a madár, amely még ha kivágták is alatta a fát, nem hull a mélybe, hanem a magasba száll! Önök, kik ugyanezen elvek alapján állanak, amelyek tanáraik lelkét áthatották és amelyeknek az intézet mostani tanári kara is hűséges sáfára és letéteményese, bizonyságot tettek ma arról, hogy ezzel a szellemmel egyek akarnak lenni a jövőben is. Mert hisz M. K. a tanári emelvény és a tanulók lelki egyesülése a közös munkában az a szellemi frigy, mely őket és utódaikat szerető rokonokká és testvérekké fíízi össze! Innen van az, hogy a nemes és fennkölt gondolkozású emberek mindenkor érdeklődéssel, bizonyos bensőséges kegyeletes érzéssel viselkedtek azon intézet iránt, amelyben kiképzésüket nyerték; mindenkor megmutatták hálájukat, amikor csak arra alkalom kinálkozott és ez a hála legelső sorban abban nyilvánult náluk, hogy igyekeztek megőrizni azt a vallásos, hazafias és humánús szellemet, a szép és nemes iránt azt a sokoldalú érdeklődést, amelyet az iskola beléjük nevelt és ha később sikerült nekik nagyot, szépet és nemeset alkotni, juttattak az érdemből az iskolának is! Iskolánk volt tanítványai ezen intézet növendékeit mindig és mindenütt, mintegy testvéreiknek tekintették a múltban is, akiken segíteni, akiket gyámolítani és vezetni minden szépben és jóban szent kötelességüknek ismerték. Ily módon lesz az iskola M. K. az életben elszóródott emberek százainak, ezreinek összekötő kapcsa, bizonyos nemes szellemnek hagyományos őre. Ezen eszmék szolgálata szítja lelkesedésünk tűzét a további küzdelemhez, amely rendeltetésünk, a bizakodáshoz, amely természetünk! Egyesüljünk M. K., tömörüljenek Önök is mögénk, mi együttesen építeni igyekszünk; fenntartani szent hagyományainkat az Önök segítségével addig, míg „megint pörölyökké válnak a puskacsövek, kaszává a kardpengék, harangokká az ágyuk: míg a repülőgépek nem vérszomjas sasok, hanem a béke galambjai lesznek, mig gránát helyett ekevas hasogatja fel a régi magyar tarlót, mig a technika öldöklő szerei helyett a kultúra békés eszközeit gyártja az integer Magyarország naggyá tételére." A zajos tapssal fogadott beszéddel az ünnepség első része befejezést nyert. Rövid szünet után felgördült a függöny, hogy a reálgimnázium tanulóifjúsága a jubiláns Herczeg Ferenc: Ralatoni rege c. háromfelvonásos tündéri vígjátékának minden igényt kielégítő előadásával gyönyörködtesse a közönséget. A darab telve van elmésséggel, kedvességgel, ötlettel, gondolattal, fordulatossággal. Herczeg összes művei közül talán legközelebb áll a gyermeki lélekhez, viszont nincs mű irodalmunkban, mely közvetlenebbül tudná éreztetni egyetlen megmaradt természeti kincsünknek, a Ralatonnak varázsát, mint ez a kedves színjáték. — A darab helyes női szerepeit Nendtvicli Mária (Renigna), Köberiing Györgyi (molnárné) és Kussinszky Anci (Gunda) alakították sok közvetlen kedvességgel, megnyerő bájjal és linóm diskrécióval. A férfi szerepeket ifj. Asszonyi László, Renkovits Alajos, Hajsinek Rezső, Kovrig Emil, de Sorgo Tibor, Schutták János, Teixler László, Rittenbinder Lóránt, Fischer Ferenc, Folbert Győző, Puklavetz István, Halász Ferenc, Wittelsbach Ottó, Rirkás Fndre, Rreuer László, György György, Klausz Pál, Fodor Ferenc és Potovszky Endre játszották, komoly felkészültséggel, műkedvelői előadásoknál szokatlan rutinnal, sok és jól megérdemelt tapsot aratva, áldozatos és készséges lelkűkből fakadó igyekezetükért. A szini előadás keretében szerepelt a reálgimnáziumi zenekar is, pompás muzsikával emelve az ünnepi hangulatot. lis mi megéreztük, hogy e jubileumi ünnep a ciszterciek megkülönböztetett megbecsülésének a jegyében folyt le; az öreg és ifjú diákok egymásra találtak, egybeforrtak a szeretet és hála érzelmeiben az intézet és annak tanári kara iránt, akik az egykori nagynevű elődöknek minden tekintetben méltó utódai akarnak lenni; akik