Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1916

X. Érettségi vizsgálat

Nyolc év után. (Útravaló tanítványaimnak.) Fiúk, felétek karjaim kitárom, Jertek szivemre még egyszer hamar ! Most nektek pendül gondűző gitárom, Melyet régóta szú rág, por takar. Nyolc éven át (ma egész emberöltő!) Csak nektek nem volt mód dalt zengenem, Hisz énekelt tinéktek annyi költő, Közöttük nékem, tudtam, nincs helyem. De most, hogy mind egyszerre szárnyra keltek S a búcsú immár ajkunkon remeg, Ugy érzem, ezzel tartozom tinektek, Hogy szavam zengőbb, ünnepélyesebb. Kellő formában, szebb fogalmazásban Tán nemesítőbb lesz a gondolat, A gyémánt is nyer fényben, ragyogásban, Ha diszesíti művész-foglalat. Ti is elmentek, mint már annyi mások, Kik lerázták az iskola porát És vitték őket szép, nagy álmodások Hét szinnel vert szivárvány-hidon át. De mig nekik vezércsillag jelezte Az útat, melyről tudták, hogy rögös, Tinektek nincs, mely biztosan vezetne, Csak egy kalandor harci üstökös. S ha megvannak, hogy szálljatok, a szárnyak, Nem bonthatjátok repülésre ki, Köröskörül rejtőznek rémes árnyak S vihar, villám könnyen letördeli. Sasok prédája, melyek máját tépik, Ez a vérében vonagló világ, Most Prometheusz keservei kisérik, Amikor „ballag már a vén diák,"