Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1914

Gyíkos Péter

4 telje minden gondját és idejét egészsége helyreállítására. Hiába volt minden rábeszélés, ő rendíthetetlen akarattal ragaszkodott az iskolához. Végre is rendfőnöke, régi tanítványa és barátja többször ismételt atyai tanácsa és kérése ért szívéhez s november elején végre beleegyezett, hogy tanártársai helyettesítsék néhány hétre. Ezidőtől fogva ereje szemlátomást fogyott, de az utolsó napig fent járt, Íróasztalánál dolgozott s kínos szenvedéseit imádságba és a klasszikusokba merülve próbálta magával feledtetni. Az év utolsó napján már oly fájdalmai voltak, hogy kérte társait, imádkozzanak mielőbbi haláláért és szóbelileg rendezte összes ügyeit. Ugyané napon magához hívatta rendes gyóntatóját, elkészült a nagy útra s az Ur testétől megerősítve egy igazán nagy lélek béketürésével újév reggelén 8 óra tájban csendesen elhúnyt. Gyikos Péter 42 éves tanári működése, pár évet leszámítva, intézetünk falai között folyott le. Visszavonult életet élt, zajtalan munkakört töltött be. Nem foglalkozott irodalmilag a nevelés elméletével, sem szaktudományát irodalmilag nem művelte, de a Gondviseléstől kijelölt munkakörben oly szép sikereket aratott, hogy e megemlékezés szerény világa egy céltudatos és szakavatott nevelői egyéniség határozott vonásait világíthatja meg. Tudását azonban nem rejtette véka alá, bő tapasztalatait és módszeres eljárását szívesen közölte fiatalabb társaival. Mikor 1892. ápr. 5. a latin ny. tanárai a latin ny. didaktikájának a szellemi vázát igyekeztek közös értekezleten felépíteni Gyikos Péter elnöklete alatt, ő maga töltötte be az előadói tisztet az ő gazdag tapasztalataiból merített megállapításaival. 1898. jan. 4. ugyancsak Gyikos Péter tárja elő gondolatait a latin nyelv gyakorlatias oktatásáról. (Kiss A. dr. A pécsi főg. tört.) A boldogúlt nem a szó, hanem a tett embere volt. Amit az elmélet helyesnek megállapított, azt ő a gyakorlatban szerzett tapasztalataival kiegészítve, helyesbítve és egyéniségének megfelelően átdolgozva alkalmazni igyekezett. Szívében ápolta az ifjúság iránti szeretet tüzét, mely nem engedi mesterséggé fajulni a szellem fejlesztésének és a jellem kialakításának nemes művészetét. Hajlama és tehetsége a nyelvtanítás mezejére állította. A latin és görög nyelvet tanította és a francia nyelvet több éven át mint