Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

A pécsi gimnázium története

Az 1702. évről szóló jelentések szerint a kongregációnak 42 tagja van a tanúlók közül, akik vetélkednek egymással a keresztény erények gyakorlatában. A Rákóczi-mozgalmak súlyos következményeit a kongregáció is megérzi. 1712-től azonban oly eleven szellem lüktet benne, hogy szinte az egész város hívőközönségének figyelmét, érdeklődését fel tudja kelteni. A testűlet a búcsú napját ünnepies Isten-tisztelettel a város előkelőségének jelenlétében űli meg. A kongregáció rektora a pécsi nagyprépost, első s második assistense egy-egy kanonok, a titkára Berényi, vármegyei jegyző. A tanúlók — a jelentések szerint — a kongreganista jelleget méltóságnak tekintik s a testület felnőtt tagjainak búzgalmán épülve kitartó erénygyakorlatokkal igyekeznek érdemet szerezni arra, hogy a tiszteletreméltó egyesületben helyet foglalhassanak. Az 1713. évvel kezdődőleg több esztendőn át a kongregáció megemlítendő formában ad kifejezést a maga vallásos érzületének. Még a Mária-kongregáció megalakulása előtt létesült egy vallási egyesület a tanúló ifjúság körében, amely Krisztus szenvedéseinek eleven szemléletével igyekezett ápolgatni a vallásos buzgalom tűzét. A neve : Congregatio agoniae Christi. A Mária-kongregáció is felveszi a maga programmjába ezt a gondolatot. Nagypénteken a megye, a város közönségének nagy részvételével körmenetet tartanak, amely alkalommal Krisztus kínszenvedését dramatizálják. Valósággal egy Oberammergau előrevetett árnyéka tűnik fel Pécs város utcáin. A mai, hithidegebb kor tekintetének bizonnyal idegenszerű látványosság egy ily természetű processio, ahol a vármegye urai nyitják meg a menetet s utánuk fekete zászló alatt magukat ostorozó s vállaikon keresztet hordozó ifjak lépkednek; ahol a római katonáknak, fariseusoknak, írástudóknak öltözött szereplők nagy zajjal vonulnak Pilátus elé . . Ám a pécsi nép lelkében élő, sok tiszteletre méltó gerjedelemnek önkéntes felbuzogása volt ez a passió-játék, amelyet épen azért a történelmi áramlatok és szimbolumok ismerője nem fog megmosolyogni. Ezen, különben csak 1717-ig tartott nagypénteki processiók kezdeményezésének idején a pécsi káptalan tagjai s Madarász vármegyei alispán töltik be a kongregációi főtisztségeket. A Congregatio agoniae Christi, amely a Mária-kongregáció mellett is tovább él, a városnak ép oly nagy rokonszenvével találkozik, mint a Mária-kongregáció, Az ünnepnapoknak s a pénteknek buzgó s külön ájtatossági gyakorlatokkal történő megszentelése nagy lelkese1 Litt. ann. pp. 99 — 100.