Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

A pécsi gimnázium története

építendő kollégium számára pedig a felhatalmazás értelmében lefoglalták Achmed Zaim házát, amely a mai ciszt. rendház helyén állott. Az érintett épületek, valamint a tulajdonukba átkerült nagy kiterjedésű szántóföldek, rétek, szőlők stb. birtokában 1698. szept. 8.-án Kurtz, budai adminisztrátor, erősíti meg őket. Lipót király pedig 1699. szept. 1.-én kelt consensualis okmányában adja meg a hozzájárulását a történtekhez, amikor is valósággal írott diadalmi jelvényt emel a jezsuita-rendnek a pécsi Jézus-társasági atyák érdemeinek — nagyértékű, mert a legilletékesebb helyről történő — méltatásával.

1 A pécsi jezsuita atyák tehát a város szívébe költözködtek, hogy ott folytassák azt a munkát, amelyet a kulturális élet zimankós napjaiban megkezdettek. Hogy mire képesek, mint a város önálló lelkipásztorai, a békés időkben, csak sejteni lehet a multak emlékeiből. A plébániai gondokat ugyanis 1700. nov. 21.-én Kapocsi György kanonok kezeibe kellett letenniök. Nem képzelhető, hogy minden fájdalom nélkül cselekedték. Mechtl Albert provinciális határozottan úgy nyilatkozik egyik levelében, hogy „ipsi non volumus ultro reddere".

2 Ám a jezsuita krónikás a maga feljegyzéseiben, amelyeket pedig nem szánt idegen szemeknek, egy fegyelmezett lélek megadásával tárja fel a történteket. Attól a rendtől, amelynek tagjai az „agere et pati fortia" elvével indulnak az élet küzdelmeinek,

1 más fajta hang a csalódottság érzelmeivel töltene el bennünket. Bár a Jézus-társasági atyák továbbra is őrszemei maradnak a hit tisztaságának s az erkölcsi élet épségének; gyóntatnak, prédikálnak; ki-kiszállanak a vidékre ősi szokásuk szerint: főfőhivatásuk ezentúl az ifjúság nevelő-oktatása leszen. Felelősségük terhének enyhülése, amint a következmények mutatták, „mutatio dexterae Excelsi"-nek bizonyult. Oly feladat megoldása várakozott rájuk a közel jövőben, amely sok-sok lelki erőnek az összpontosítását követelte meg részükről. Széchenyi György esztergomi érsek az ő állása magaslatáról megilletődött lélekkel szemléli a pusztulást, amelyet a török hódoltsági kor maga után hagyott. A letarolt ország vallási és szellemi megújításán tépelődve, Szt. István király példáján nyugszik meg a tekintete. Ügy érzi, hogy az adott viszonyok között ép úgy elülről kell kezdeni mindent, miként az első szent király korában. Mivelhogy a vallásos szívben s az erősen iskolázott agyvelőben keresi a megújhodás elő1 Orsz. L. Jesuitica reg. Quinque-Eccl. Fase. I. n. 1. Pécsi Püsp. L. 63—1699. 1. Sept. Copía. 2 Litt. ann. p. 181. 3 U. o. p. 149.