Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1913

A pécsi gimnázium története

a művelődés mellőzhetetlen lelki alapföltételeit. Másrészről az a nagy erkölcsi tekintély, amely természetszerű mellékterméke mindenkor a fenkölt eszmények önfeláldozó szolgálatának, az anyagi forrásokat is megnyitja előttük, amelyek az elért sikerek állandósításához s a kultúrmunka intézményszerű folytatásához szükségesek. A török hódoltság megszűnte után Pécs városa a császári és királyi kamara kormányzata alá kerül s mint jogilag szabad város szerepel, amíg az 1702. szept. 5.-én a püspökség részére kiadott birtok-megerősítő levél a régi jobbágyi helyzetbe nem sülyeszti vissza.

1 A kamarai kormányzat kiválóan gazdasági célokat szolgál. Művelteti a gazdátlanul maradt s a fegyver jogán megszerzett földeket, hogy jövedelmeiben a török ellen folytatott háborúk tetemes kiadásai alkalmas födözetet nyerjenek. A birtokokhoz táplált jogigények elbírálására pedig az ú. n. neoacquistica commissio alakult. Úgy a császári-királyi prefektusok (quasi jószágkormányzók), mint a Duna-Drávaközben működő birtokrendező küldöttségek fejei kiváló jóindulattal voltak a Jézus-társasági atyák iránt. Részint azért, mert a város és vidék csendes, összhangzatos kormányzásában bennük látták a legerősebb támogatóikat; részint pedig azért, mivel a tábori szolgálatban is elvitázhatatlan érdemeket szereztek. Lajos, badeni őrgróf, Pécs felszabadítója, maga jár elül jó példával az irántuk tanúsított elismerésben. Pécs legszebb mecsetjét adja át Kék Ignác S. J. tábori káplán révén a jezsuita rendnek,

2 amelyet Gyertyaszentelő Boldogasszony tiszteletére felszentelvén, további lelki munkásságok központi színhelyévé alakítanak. Egyebek mellett az a császári-királyi bizottság, amelynek Br. Tullius Miglio volt a teljhatalmú vezetője, a nagylelkűségnek egész bőségszarvát önti ki rájuk. Avval az ajánlattal fordul Prentaller házfőnökhöz, hogy „Pécsett vagy annak közelében foglalja le a rendje számára azt, amit csak akar; annyit, amennyit csak akar; ott, ahol csak akarja".

3 Mire Prentaller „accepit, quae nempe indigebant acceptione et príus possessa non erant".

4 Ily módon a Jézus-társasági atyák csakhamar odahagyják a budai kapunál levő, roskadozó rezidenciájukat s 1695-ben Mehmet aga egykori lakásába költözködnek, amely a mai belvárosi népiskola helyén állott. A másik ház, amelyet bennünket érdeklőleg birtokukba vesznek, a mecsettől északra feküdt s Csoór Ibrahim janicsár aga tulajdonát képezte egykoron. Ebben helyezték el az iskolákat. Az 1 Orsz. Levéltár. Jesuitica reg. Quinque-Eccl. Fase. V. n. 44. Copia. ' Litt. ann. p. 168. 3 Litt. ann. p. 177. 4 U. o.