Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Visszapillantás a pécsi ciszt.-r. főgimnázium Faludi-Önképzőkörének ötven éves történetére

7 hogy magára hivja a közfigyelmet a városban, söt a város határain kivül a messze kultúrterületeken. Az Evkönyvek, melyeket az ország legtávolabbi részeiben is olvastak, felhívták az iskolai hatóságok figyelmét és alig néhány év alatt különböző városokban alakultak önképzőkörök a pécsi mintájára. Nagy hatással volt a Kör tagjaira az a számos levél is, melyet előkelő állású férfiak és az intézetből már kikerült alapító tagjai a Körnek intéztek időnkint az ifjakhoz, hogy őket minél intenzivebb munkálkodásra serkentsék. Ilyen levelek Kádas Rudolf főigazgatóé, Horváth Ágoston, Pécs díszpolgáráé, Gyulai Béláé, Kuzmits Ferencé stb. A kör mindjárt az első években nemcsak az Évkönyv kiadásával lépett a nagyközönség elé, hogy számot adjon eredményes munkásságáról, hanem nyilvános ünnepélyek rendezésével is, melyeken lelkes szavalatokkal és kiválóbb művek felolvasásával arattak kifelé is elismerést. Az első szépen sikerült ünnepe volt a Körnek 1868. április 7-én, midőn végleges megerősítése 3-ik emléknapját ünnepelte. Sajnos, az intézet szűk helyi viszonyai mindmáig nem engedték meg, hogy nagyobbszabású ünnepélyeket rendezhessen az önképzőkör, idegen helyen való szereplése az ifjúságnak pedig sohasem találkozott az intézeti elüljáróság pedagógiai felfogásával. Nem lehet elhallgatni azokat a belső viszályokat sem, melyek még Kajdi igazgató vezetése alatt megbénították a Kör működését. A lappangó féltékenység és ellenszenv, mely a Kör világi és papi ága között csirájában megvolt, nyíltan kitört az első nyilvános ülés után. Dacos, vádaskodó átírások és kemény óvások zavarják meg az ifjúság belső nyugalmát s a súrlódás néha oly erős volt, hogy szinte a rendes iskolai munkát is fennakadással fenyegette. Az egyenetlenség oka a levelek szerint az volt, hogy a növendék-papság felügyeleti jogot akart gyakorolni a világi rész működése fölött, amit a világiak a vezető igazgató szuverén jogának tartottak s ezért a gyűlések jegyzőkönyvét el-elfelejtették a klerikai körnek átküldeni. „Ilyenformán, — panaszkodnak a kispapok — a határozatokhoz, gyűlésekhez, ünnepélyekhez semmi közünk, ha beleegyezünk, ha nem ; hanem ha művet vagy bírálatot kell beadnunk, akkor nekünk kell fellépnünk a gátra." „így történt aztán — folytatja a csípős levél — hogy az alelnök egy iskolai gyakorlattal, mely kétszeres bírálat után „nem jónak" ítéltetett, untatta a vendégkoszorút." Elképzelhető, hogy a gúnyos vádakra a világi rész sem maradt adós, ami még jobban elmérgesitette a kényes ügyet. A folytonos tollharcnak aztán az lett a következménye, hogy a világi rész a klerikait egyszerűen kizárta az évkönyvszerkesztő-bizottságból. A kispapok most már fájdalommal