Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1912

Visszapillantás a pécsi ciszt.-r. főgimnázium Faludi-Önképzőkörének ötven éves történetére

8 panaszkodnak, hogy őket „pót- és holttagokká szeretnék degradálni." Végre, úgy látszik, Kajdi bölcs intézkedése folytán akként simult el a harc, hogy a papi rész is két tagot küldött a szerk. bizottságba. E kis incidens, bár megzavarta, de nem csökkentette a munkásságot, sőt a jegyzőkönyvek bizonysága szerint a következő években kitartóbb eréllyel foly a munka és a legnagyobb szigorral állítják helyre a lazuló fegyelmet. Hogy mily komolyan fogják fel az önképző-köri tagságot, bizonyítja egy kizárás, melyet a legnagyobb szégyennek tartott maga a kizárt tag is, aki mellesleg mondva, ma közbecsülésünkben álló kedves ismerősünk. Hadd álljon itt a levél! „Amint értesültem, kizáratásomnak oka az, hogy a gyűléseken nem jelentem meg. Ez megvallom, hanyagság volt, mert nem gondolám meg, a beiratás előtt, hogy magánkötelezettségeim egybeesnek a gyűlések idejével és én ezek alól magam felmentetni elmulasztám. Azonban ilyenfélék hivatalnokok közt is előfordulnak." A kizárást azonban e védőlevélre sem vonták vissza, mert a rend és fegyelem minden tag előtt kell, hogy becsületbeli ügy legyen. Másik példája a rend és fegyelem szigorú őrzésének egyik pénztáros fegyelmije, akit a pénztárkezelésben való hűtlenségért nemcsak kizárt a Kör, hanem az egész ifjúság előtt mint megtévesztésre méltót, megbélyegzett, bár a megtévedt ifjú a hiányokat pótolta. Nagy fénnyel készült megünnepelni a Kör fönnálása 5 éves jubileumát 1866-ban, mely azonban az iskolaév gyors bezárása miatt hajótörést szenvedett. Ez évben búcsúzott el meleg szavakkal a Körtől Kajdi Imre igazgató, akinek fáradthatatlan munkássága és bölcs vezetése alatt a Kör megerősödött. A következő évben tiszteleti elnökké választották a hálás tagok, mire ő levélben fogadja el a kitüntetést : „Ha igazgató-tanári pályámon lefolyt éveimet tekintem, alig tudok közöttük becsesebbet és épen azért kedvesebbet is annál, melyben az „Irodalmi Kört" csekély befolyásom mellett az akkor fel-feltolakodó akadályok ellenében létrehozni tudtam. Miért tartom ez évet legbecsesebbnek? Felelnek a Kör munkásságáról tanúskodó évkönyvek, a buzgó és lankadatlan tagtársak, kik az önképzőegyletet úgy szellemi, mint anyagi áldozatok árán megmenteni törekedtek. Köszönet a lelkeseknek, áldás és siker a jelenleg működőknek. Minél szebb és nagyobb reményem az ifjúságban, minél forróbb szeretetem egyházom és szép hazám iránt, minél inkább tudom, hogy a Kör ezen kettős irányban önmagához és működési teréhez mindig hű leend: annál szivesebben fogadom el a tb. elnökséget; de elfogadom azért is, mert ez feledhetetlen multamnak, az ifjúság és közöttem szövődött kapocsnak édes-kedves emléke."