Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1910
Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből
9 „Mi van a csillagos mennybolt fölött? Új csillagos mennybolt! És e fölött? . . . Hiába felelünk. Az emberi ész egy láthatatlan, legyőzhetetlen erőtől ösztökélve nem fog megszűnni újra és újra kérdezni: Mi van e fölött?“ íme a legnagyobb kérdés, amellyel bennünket a tudomány szembe állít. Ezt mondotta Pasteur akadémiai székfoglalójában1 és a legegyszerűbb falusi templomban a hivő nép ezt énekli: „Szent Atyánk! . . . kit ég s ezer világok el nem zárnak a föld gyermekének . . . magasztaljuk szent Eölségedet, szentnek mond porában s bölcsőjétől áld az ember, míg a sírba nem dől.“ Mikor egyik vakációban annak az egyszerű jó népnek ajkain fel- zendülni hallottam ez éneket, eszembe jutottak Pasteur székfoglalójának imént idézett szavai és könnyek tolultak szemeimbe a hitnek és a tudománynak e íönséges, e szent találkozásán. A hit nincsen olyan messze a tudománytól, mint némelyek hiszik. A tudományban a vallásos elem, miként a lélek a testben ott van mindenütt. „A szélvészek bús harca, az égi láng villáma, harmatcsep, virágszál“ Istent hirdetik. És „a búvárkodás bátorsága olyan misztikus régiók felé tereli a haladást, amely kritikus régiókban, úgy látszik, a tudomány bölcsesége és a vallás fönsége egybeolvadnak.“ (Than K.) 1 2 3 A csillagok világának időbeli halároltsága. a) Az anyag megmaradása és a rádióáktivitás. A tudomány átkutatta a csillagok világát és mindenütt csak anyagra és energiára talált. Lavoisier (1743—1794.), a modern chemiának az atyja, kezébe vette a mérleget és megállapította, hogy „bármely chemiai átalakulásnál az egymásra ható testek tömegeinek összege egyenlő a keletkező új sajátságéi testek tömegeinek összegével.“ A chemiai átalakulások az anyag mennyiségét nem változtatják meg. Ez a törvény az anyag megmaradásának törvénye. Az ember szellemének minden hatalmával se bír csak egyetlen molekulát is teremteni vagy megsemmisíteni. Amennyi anyag a Teremtő kezeiből kikerült, annyi van ma is, egy molekulával se több, egy molekulával se kevesebb. A legújabb időkig a tudomány a elemeket állandóknak és legkisebb részeiket, az atomokat oszhatatlanoknak tartotta. A rádium felfedezése óta (1898.) azt hisszük, hogy az elemek nem állandók és az atomok nem oszthatatlanok. A rádiutnvegyületekből az alfa-, béta- és gammasugarakon kívül1 valami finom anyag is áramlik ki, melyet emánációnak neveznek. Ez a kiáramlás, ha bármely testet érint, annak rövidebb vagy hosszabb időre rádióáktiv sajátságot kölcsönöz; ez az úgynevezett indukált rádióáktivitás. Ramsay és Soddy vizsgálódásai támogatni látszanak azt a hipotézist, hogy a rádium emánációja idővel egy más elemmé: héliummá vál1 Term. tud. Közi. 1882. 247. 1. 2 Than Károly: A chemia újabb haladásáról. Budapest. 1904. 206. 1. 3V. ö. A pécsi főgimn. 1907—8. isk. évi Értesítő. 16—18. 1.
