Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

Istenben való hit. A kereszténység azt tanítja: Isten előtt mi sem marad elrejtve, Ő a szivek és a vesék vizsgálója, aki oda is lát, ahová a nevelő, az atya, az anya tekintete be nem hatolhat. A keresztény világnézet az erkölcsi nevelés nagy munkáját ezen hitre alapította és alapítja. Fogható-e ehhez a hatása a monista buzdításnak: »Légy jó, ne légy rossz, mert ez így okosabb« ? Helyettünk megfelel Rousseau. »Nem hiszem, mondja, hogy az ember vallás nélkül erényes lehessen; magam is sokáig vallottam e hamis nézetet, de már kiábrándultam belőle«.

1 Lehetnek nemes érzésű tiszta lelkek, akik gondolkodásuk fenn költségében az erény kedvéért kerülik a bűnt és tesznek eleget a lelkiismeret leggyöngédebb követeléseinek is, de, ha megfeledkezve arról, hogy elődeik hosszú sorának keresztény élete hozta létre lelki kiválóságukat, azt a bal következtetést teszik, hogy mások is hasonlóképen éreznek és cselekszenek, az valóságos veszedelem. A mi lehetséges, az nem mindig való is. A mostani francia nevelésrendszer gyümölcsei még nem értek meg, de egyes jelek arra vallanak, hogy a »Polgári erkölcstan« nem fogja pótolni a keresztényt. »Egy francia középiskolai tanárgyűlésen az egyik előadó tanár panaszkodott arról a nagy erkölcshiányról, mely az iskolák növendékei közt mind jobban és jobban tapasztalható és kijelentette, hogy okvetetlenül mielőbb kell ez ellen tenni valamit. Erre felállt egy másik tanár és kimondotta e súlyos szavakat: »Uraim nem tehetünk semmit! Az egyedül hatékony eszközt számkivetettük az iskolából; tehetetlenek vagyunk«.

2 Erős hitem, hogy az iskola magasztos feladatát csakis akkor oldja meg, ha fokozott erővel lankadatlan példaadással törekszik mély vallásos érzést oltani a leendő férfiú lelkébe, mert csak az igazi vallásosság lehet és pedig egyedül alapja az erkölcsi tökéletesedésnek. »Az ismeretek felhalmozódása édes-keveset használ, mondja gr. Apponyi Albert, ha hiányzik az erkölcsi megalapozás. Ezt a komoly erkölcsi megalapozást pedig a vallástól és Istenhez való viszonyunknak komoly átérzésétől elválasztani lehetetlenség«.

3 Az ember gondolkodás- és cselekvésmódja attól a fogalomtól függ, melyet magának rendeltetéséről alkot. Soha sem fogják pótolni az írott törvények az istenfélelem szívünkbe vésett törvényeit, soha sem fogja helyettesíteni a tudomány a vallásos érzés erkölcsi hatásait. A tudomány felruházza az embert mindazon ismeretekkel, amelyek a természet nyers erőinek megzabolázására képesítik, de a vallás elhanyagolása, pláne elvetése képtelenné teszi arra, hogy saját belsejének elemi erőivel a győzelem reményében szembe szállhasson. A tudomány nyújtotta ismeretek csak nyugodt időben irányíthatják életünket, 1 Rousseau J. J. levele d' Alemberthez ; munkáinak 1829. évi kiadása I. k. 404. 1.; idézi Freppel i. m. 84. 1. 2 Karenovics József: Erkölcsi nevelés. Az egri m. kir. áll. főreáliskola XIX. Értesítője. 9. 1. (1908—9. isk. év.) 3 Magyar. Középiskola. I évf. 461. 1.