Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

41 következménye a hit megfogyatkozásának. Az evangéliumi hittel egy időben tűnik el az evangéliumi erkölcs is. »A felebaráti szeretet, az emberi érzelmek e legszentebbike, legtiszteletreméltóbbika, ez a tisztán keresztény és a régieknél egészen ismeretlen erény, Jézus Krisztussal született«.

1 Az Ő keresztjéről áradt szét a szeretetnek az a melege, az a világossága, amely létre hozta a keresztény civilizációt. Az apostolok szeretettel hódították, térítették meg a világot. Az egyház az első pünkösd napján jelent meg a világon és ezen nap óta az irgalmasság cselekedeteinek forrása soha ki nem apadt. Még ellenségei is megtanulták emberszeretetét. A felebaráti szeretet áradata mintegy elözönlé a világ boldogai által eddig segély nélkül hagyott nyomorultakat.

2 Nincs emberi szenvedés, melyet az egyház megtekinteni nem merne, nincs, mely szeretetét felülmúlná. »A működő értelmi erők és a szokás hatalmának segítségével a társadalmi ösztönök egészen természetszerűen arra az aranyszabályra vezetnek, hogy »Valamit akartok, hogy cselekedjenek az emberek tiveletek, ti is azt cselekedjétek azokkal« ; és ez az egész erkölcsiségnek alapköve«.

8 Tulajdoníthatja Darwin ezt az aranyszabályt a természetes kiválogatódásnak, a történelem tanúsága szerint a szeretet csodáit a keresztények életében látta először csodálkozva, álmélkodva a világ. És szép Darwintól, hogy ezt a szellemi szekulárizációt, a keresztény igazságoknak ezen igaztalan kisajátítását nem folytatta tovább, hanem megvallotta, hogy »a rosszat jóval viszonozni, az ellenséget is szeretni az erkölcsösségnek oly magaslata, amelyre csak Isten szeretete és félelme emelheti az embert«.

4 A tudomány nem képes semmi oly jót tenni, amit a vallás jobban meg nem tenne, de a vallás sok olyan jót tesz, amelyre a tudomány nem képes.

5 A hitetlenség, bármennyire kérkedjék is tollal kezében humanitásával, nem tagadhatja, hogy az irgalmasság cselekedetei az evangéliumban gyökereznek. A hitetlenség senkinek se jó. A szerencsétleneket megfosztja nyomorúságuk utolsó vigasztalásától: a reménytől, a gazdagokat és hatalmasokat szenvedélyeik egyetlen fékétől; elrabolja a szivek mélyéről a bűnnek mardosását, el az erénynek reményét. (Rousseau)

6 És kinek nincsenek fájdalmai és kinek nincsenek könnyei ? A könnyek keserűségét megédesíteni, a fájdalom nyomasztó súlyát megkönnyíteni, csak a hit képes. Érdemszerzőkké tette a szenvedéseket és elviselhetőkké a nagy kereszteket. Megpróbáltatás helyének mondva a földet, megadja a világnak 1 U. o. 272. 1. 2 Chateaubriand i. m. II. 273. 1. 3 Darwin K.: Az ember származása. Budapest. I. 194. 1. 4 U. o. 1. 172. 1. 5 Chateaubriand i. m. II. 338. 6 Idézi Chateaubriand i. m. 337. 1.