Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

36 szívük tisztasága tette istentagadókká. Aki támadja a kereszténységet, hacsak megátalkodott elfogultságból nem teszi, bizonyosan nem ismeri azt, vagy pedig szíve mélyén rejtőzik az a titkos szirt, melyen hite hajótörést szenvedett. A tudomány nem elfogult, a tudósok lehetnek; a tudomány nem istentagadó, a tudósok lehetnek. A természettudományok minden ágában voltak és vannak mélyen vallásos érzésű tudósok és pedig elsőrangúak, kik tudásuk mélységével nem veszítettek semmit hitük bensőségéből. Állításunk igazolására utalunk Kneller K.: »A kereszténység és a modern természettudomány úttörői« cimű már több ízben idézett munkájára. Itt csak a biológusok közöl, Pasteurről, Darwinról és barátjáról, Romanesről emlékezzünk meg. Pasteur L. (1822—1895.) korunk legnagyobb lángelméinek egyike és a természettudományok egyike legkiválóbb munkása. Áldásos életének jelszava volt: munkálkodni a tudományért, a hazáért, az emberiségért. És az ő világosságot árasztó szelleme hálára kötelezte a tudományt, hazáját és az emberiséget. »Franciaországban rendezett plebiscitum őt tartja a nemzet legnagyobb fiának, ki egymaga több embernek életét mentette meg, mint ahányat a Napoleonidák megöltek.«

1 »Érdekes e helyen fölemlíteni Huxley hires angol tudósnak egy nyilvános előadáson tett ama kijelentését, hogy Pasteur fölfödözései elegendők behozni azt az öt milliárd hadi sarcot, melyet 1871-ben Franciaország Németországnak fizetett.«

2 Csupán a selyemhernyóvészre vonatkozó kutatásaival, melyeket a francia kormány megbízásából végzett, hazájának évenként 100 millió frankot mentett meg.

3 1882-ben a francia akadémia halhatatlanjai közé választotta. 1882. ápr. 27. tartotta székfoglalóját. E székfoglaló valóságos hitvallástétel volt. Beszédére Renan felelt. E két beszéd a világnézetek harca volt.

4 És e harcban nem Pasteur volt a vesztes. »Pasteur vallásos katholikus ember volt. Semmi tudományos sikere sem humanizmusát, sem hitét megzavarni nem volt képes.«

5 A természet nagy szeretete csak növelte lelkében azt a tiszteletet, amellyel Alkotója előtt leborult. Végső éveiben gyakran járult a szentségekhez. Mikor lelke elszállott, kezében kis rézkeresztet tartott és utolsó szava hitünknek és reménységünknek a gondolata volt. Egyszer egyik tanítványa megkérdezte tőle, hogy annyi gondolkodás .és tanulás után mikép lehet még mindig hívő. Pasteur ezt felelte neki: Épen azért, mert sokat elmélkedtem és tanultam, 1 Schächter M.: Haladás és conservativismus az orvostudományban. Budapesti Szemle 1907. CXXXII. köt. 72. 1. 2 Hőgyes Endre : Louis Pasteur. Term. tud. Közi. 1895. 566. 1. 3 Dr. Pertik O.: Pasteur emlékezete. Term. tud. Közi. 1896. 243. 1. 4 Term. tud. Közi. 1882. 243. 1. 5 Schächter Miksa i. ért. 72. 1.