Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

olyan hitem lett, mint egy breton parasztnak és ha még többet tanultam és elmélkedtem volna, olyan hitem lett volna, mint egy breton parasztasszonynak.«

1 Darwin K. (1809—1882.) kezdetben hívő volt, de később megingott hite még Isten létében is, amit kezdetben erős meggyőződéssel vallott. Atheistává nem lett ugyan soha, de híveinek rajongása agnosztikussá tette. A valláson, mely annyi millió embertársának az élet megpróbáltatásai közepette vigasztalást ad — tiszteletére legyen mondva — nem gúnyolódott soha.-' A keresztény missió kultur-feladatát a legékesebb szavakkal rajzolta.

3 Működésük előtt meghajolt. A missziókra évenként jelentékeny összeget áldozott. Fáradozásuk gáncsolását alávaló hálátlanságnak tartotta. »Ha ezek, t. i. a gáncsoskodók, valahol ismeretlen partokon hajótörést szenvednének, a szerencsétlenségben bizonyára leghőbb kívánságuk volna, vajha a kereszténység tanai ezen partok lakóihoz eljutottak volna.«

4 Darwin azt akarta kimutatni, hogy a fajok nem egyenként, nem egymástól függetlenül teremtettek, hanem természetes úton egymásból fejlődtek és az elváltozásoknál a természetes kiválasztás volt a főtényező.

5 »A fajok eredeté «-ben, amely a biológiában olyan nagy forradalmat keltett ha egy-két bántó kifejezéstől eltekintünk — egyetlen egy tételre se akadunk, amely a pozitív vallással niegegyeztethető nem volna. F munkájának nem egy helyén (I. 222.; II. 332., 333. 1.) megvallotta a Teremtőt. »Az ember származásá«-ban már Vogt és Haeckel hatása alatt van. Hogy elmélete nem axióma, hanem csak tapogatózás az igazság után, nem egyszer elismeri. Ami a hasonlat a költőre, az a feltevés a természettudásra. A hasonlat is, a feltevés is sántikál. Túlzó hívei erről a nagy igazságról oly gyakorta megfeledkeznek. A műkedvelő természettudósok eljárása pedig igen sokszor csak az avatatlanok megtévesztése. Romanes G. J. (1848—1894.) angol biológus; Darwin barátságával tisztelte meg. A származástannak vagyis a természetes okok elméletének hatására elvesztette ifjúkori hitét és egy negyed századon át nem tudott, de nem is akart imádkozni. Oly féltékeny volt értelmére, hogy nem követte akaratát abba az irányba, melybe szíve vonzotta. Értelme kedvéért elhanyagolta szivét, akaratát. Azt tartotta, hogy a kereszténység, a szellemi magasztosság, fönség és szépség e megtestesítője már idejét multa, szerepét már eljátszotta. A kizárólagos természettudományi foglalkozás elrabolta látásának tisztaságát 1 Kneller K.: A kereszténység és a modern természettudomány úttörői. Budapest. 1908. 425. 1. 2 Dr. Dennert E.: Die Religion der Naturforscher. Berlin. 1908. 53. 1. 3 Budapesti Szemle. CXIV. 378. 1. 4 Dr Dennert E.

: Bibel und Naturwissenschaft. Stuttgart 1908. 53. 1. 5 Darwin Ch.

: Az ember származása. I. 93.