Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

halála közti évekről, amelyben oly nagy problémákat oly könnyelmű, mondhatnám, oly esztelen módon tárgyaltak«.

1 Kriesch János »A gerincesek származásá«-ról 1875-ben így ír: »Az állatokról való tudomány most éli a rohamok és előnyomulások korát és a fejlődés következménye, hogy azt, amit ma hathatós érvek alapján igaznak, valónak tartunk, holnap már hathatósabb érvek halomra döntik«.

2 Az ilyen rövid életű »igaznak és valónak« korában meg se lep, ha azt olvassuk, hogy »az ember távolabbi rokona a pióca és a földi giliszta«

3 és a legtávolabbi a pocsolyáinkban ma is élő amoeba.

4 Hogy ily csalóka, ily elsietett következtetéseknek is akadtak hívei a múltban és akadnak a jelenben, annak oka, nem a darwinizmus érveinek világossága és megtámadhatatlan volta, hanem sok máson kívül fellépésének merészsége is.

5 De lassanként a darwinizmusért lángoló lelkesedés lelohadt, és jelentkezett a kiábrándulás. Az anyag uralmát elvesztette. Természettudományos gondolkodásunk kellő közepébe az energia-fogalom jutott. Ha nem is tagadjuk az anyagnak még létezését is, mint a pszichomonizmus vagy az energetikai monizmus, de azt valljuk, hogy természeti jelenségeknek nem kizárólagos alapja ; ha hozzá szoktunk is a biológiában a fejlődés gondolatához, megfejtésével sehogy sem vagyunk. Haeckel a nyers materializmusnak és darwinizmusnak mind jobban és jobban cserbenhagyott zászlaját türelmetlen merevséggel lobogtatja bár, szava a pusztában kiáltóé, a természetbúvárok a mult század közepének álláspontján kitartó pátriárkhát észre is alig véve új és ideálisabb irányban haladnak előre.

u Ha hiányzik is a természetbúvárok működéséből a keresztény irány, barátságosabb lett a viszony a természettudomány és a vallás között. Belátták, hogy a vallásnak és természettudománynak egymáshoz édes-kevés a közük. Útjaik nem keresztezik egymást, nem egymás ellen, hanem egymás mellett haladnak, egymást kiegészítik. A vallás mindeneknek végső okára: Istenre mutat, a természettudomány pedig a természetes okok láncolatán törekszik a végső okot minél jobban megközelíteni. »Minél mélyebben hatolunk be a természeti erőknek harmonikus, változatlan törvények szabályozta és az emberi teljes megértés számára mégis 1 Term. tud. Közt. 1882. 457. 1. 2 Term. tud. Közi. 1875. 441. 1. — A kísérleti törvények állandóan javítás alatt állanak; mindig el lehetünk készülve, hogy tökéletesebb törvénnyel fogjuk őket pótolhatni. Amihez tapasztalás útján jutunk, azt tapasztalás útján javíthatjuk, tökéletesíthetjük. (Poincaró.) — Aki ezeket megfontolja, meglepődhetik azon a merészségen, amellyel a vallás ellenségeinél találkozunk még pedig oly kérdésekben, melyekben ellenőrző kisérlet lehetetlenség. 3 Term. tud. Közi. 1875. 44B. 1. 1 Dr. Entz G.: A legegyszerűbb állat. Term. tud. Közi. 1906. 257. 1. 5 Wasmann E. S. J.: Die moderne Biológie und die Entwickelungstheorie. Freiburg in Breisgau. 1904. 173. 1. (Drieschnek a mondása.) c Lodge O.: Leben und Materie. Berlin. 1908. 55—56. 1. 3