Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

31 nyilvánulásait is a vak erők szerencsés eredményének tekinteni nem akarjuk. Igaz, a természettudományok Isten léte mellett mathematikai bizonyítékokat nem szolgáltatnak, de a természetben megnyilatkozó kauzális, teleologikus és esztetikus viszonyoknak egyesült érvényesülése, amely a mindenséget kozmosszá teszi, megadva neki megmagyarázhatatlanúl csodás hármoniáját, a gondolkodó embert, ki a természetben nemcsak a felszint nézi, de a jelenségek mélyébe is törekszik vetni egy-egy pillantást, Istenhez, mindeneknek első és végső okához, vezérli. Állításunk erősítésére hivatkozhatunk az ellenkező felfogásnak, a vak véletlen elméletének gyengeségére is. »A véletlen a természet háztartásában a legegyszerűbb mechanizmus. A gőzök felemelkednek, hólyagocskák keletkeznek, a felhők összesűrűsödnek, a szelek szétkergetik, összekeverik, egymáshoz dörzsölik őket : zivatart, esőt okoznak. Mindezt a véletlen vezeti felügyelet nélkül, szabadon és pontosan, mert vak. Kitölti (t. i. a véletlen) a folyók ágyát, megöntözi a mezőket, minden fűszálnak megadja a neki szükséges harmatcseppeket.« (Term. tud. Közi. 1889. 436.) Nem szükséges valami nagy elmélyedés, hogy belássuk a véletlen imént adott dicséretének alaptalanságát. Nem a vak véletlen egyszer gyors, máskor lassú, de mindig öntudatlan munkájának gyümölcse a mindenség, hanem a jó Istené. Ha titok is a teremtés, ha emberi értelmünk nem is érti, nem tagadhatjuk. Ha mindent, amit felfogni, amit méterrel és kilogrammal megmérni nem birunk, csak azért is ki akarnánk tagadni a világból, akkor minden eszményünket, bármennyire kiirthatatlanok is az emberi tudatból, tagadnunk kellene. A világot véges mennyiségű anyag és véges mennyiségű energia alkotja. Az anyag a természet állománya, az energiában pedig megnyilvánul hatalma. Az embernek, bár lelkébe a Teremtő az alkotó erőnek soha ki nem alvó szikráját lehelte, sem az anyagnak, sem az energiának mennyisége fölött nincs hatalma. Alakíthatja, mind a kettőt, hogy jobban használhassa, odaszállíthatja hol nagyobb szüksége van rá, de egy kilogrammnyi tömeget, egy kilogrammméternyi energiát se bír teremteni vagy megsemmisíteni. Más valaki az Úr ezek fölött. A természettudomány a rádióaktivitásban a világ anyagkészletének elporladását,

1 az entrópia törvényében a világ energia készletének hasznavehetetlenné levését látja.- A természettudomány is azt mondja, amit a szent könyv: »Elmúlik e világ alakja.« (Kor. I. 7. 30.) A természet e legfönségesebb és legkomolyabb jelenségének: a világ élte múlásának néma szemléleténél az embernek titkon érző szíve megsejti azt, »kit a bölcs lángesze föl nem ér«, a jó Istent és hódolattal hajlik meg a világnak és a világban megnyilatkozó, de emberi értelemmel föl nem fogható magasztos hármoniának Alkotója : a mindenható Isten előtt. 1 V. ö. 1907—8. isk. évi Értesítő. 18. 1. 2 U. o. 24. és 41. 1.