Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1909

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

23 természettudomány szellemének, ha megismerjük tudatlanságunkat és megemlékezünk arról, hogy, bár egy lépéssel közelebb értünk céljához, a természet megismeréséhez, mégis végtelen távol vagyunk tőle. Ahány fej, annyi vélemény. Ez a közmondás jut eszünkbe és úgynevezett természettudományi világnézetek sokféleségének láttára. Egy-egy megkedvelt hipotézisen felépülve szinte pártprogramm számba mennek, melyekre az embereknek kisebb-nagyobb csoportja a mesterek folyton ismétlődő, merész állításainak szuggeráló hatására felesküszik. A »Mundus vult decipi ergo decipiatur« elv természettudományi kérdésekben is érvényesül. »Az ember mint mindenben, úgy a tudományban is hajlandó a józan ész határain túl menve többet föltenni és a priori többet állítani, mint amennyit a tények bizonyítanak.«

1 Ma a monizmus a jelszó, de mivel egyik alakját sem igazolja a természettudomány, nem világnézet csak természettudományi hipotézis, mondhatjuk akár természettudományi eltévedésnek, babonának is. Maga a természet tiltakozik az ellen, hogy bele erőszakoljuk akár Haeckel materialista monizmusába, akár Verworn pszichomonizmusába, akár Ostwald energetikai monizmusába. Ezek közül legjobban reklamírozott a Haeckel-féle. Haeckel a világ alkotó elemeinek az atomokat tekinti. Ezek mozgására viszi vissza az összes fizikai és pszichikai jelenségeket. Szerinte csak anyag és erő van és ezek egymástól elválaszthatatlanok. Ezt a dualizmust nevezi ő monizmusnak. Ha meggondoljuk, hogy Haeckel az atomokat a szellemi működés kritériumával: öntudattal és akarattal ruházza fel, azt állítva, hogy az akarat és az öntudat az anyag elemi tulajdonságaihoz tartozik, ha meggondoljuk, hogy a lelket az atomokból felépült test analógiájára az atomlelkek kombinációjának, rezultánsának tekinti, még erősebben domborodik ki előttünk monizmusának dualizmusa. Azon körülmény, hogy az égi testek mozgásait anyaggal és erővel meg bírjuk magyarázni, nem jogosít fel bennünket arra, hogy még a pszichológiát is mechanikává tegyük. A monizmus nem fizika, hanem metafizika. Ifjú korukban Wundt V., Wirchow R., Du Bois-Reymond, Romanes G. 1. is monisták voltak, érettebb korukban dualistákká lettek. Ezt a jelenséget Haeckel így magyarázza: »a tudomány nagy emberei ifjú éveikben elfogulatlanabbúl és bátrabban fogtak súlyos feladataikhoz, tekintetük szabadabb, itélőerejük tisztább volt; későbbi évek tapasztalatai sokszor nem csak gazdagításra vezetnek, hanem a belátás elhomályosítására is és az öregkorral lassanként visszaképződik az agy.«

2 A magára hagyott Haeckel védekezésének ez a módja kissé szokatlan a természettudományokban és éppenséggel nein exakt. 1 Dr. Margó Tivadar : Az állatország rendszeres osztályozása. Term. tud. Közi. 1873. 335. 1. 2 Haeckel E.: Világproblémák. Budapest, 1905. 109. 1.