Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1908

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

I. 30.) — azért, még lia az ember szervezete teljesen hasonló volna is az állatokéhoz, óriási közöttük az erkölcsi és szellemi különbség. Az embert az állattól egész világ: a szellem csodás világa választja el, mely az érzéki világon épül föl, de messze az érzéki világ fölé emelkedik. Nem a test, hanem az alkotó ész, mely az emberben egyedül közös az Istennel, teszi az embert emberré, a Föld uralkodójává, Isten képmásává. Az anatómia, ontogónia stb. az ember és az állatok vérrokonságának kérdésében nem dönthet, mert csak a test esik vizsgálódása körébe, a lélek nem. Rz ember és az állat közt levő szellemi különbségek. A paleontológiái leletek olyan emberre vallanak, ki magának szerszámokat, fegyvereket: gépeket készített, ki tüzet élesztett és használt ételeinek elkészítéséhez. Hogy a legrégibb ember is értelmes volt; hogy beszélt és írt: ruházata, ékszerei, művészete bizonyítják. A tűz használata a beszéddel együtt legbiztosabban választja el az embert az állattól.

1 És ez a választófal egy idős az emberrel. Homo alalust (beszélni nem tudó embert) nem ismer a paleontológia. Az állatnak is van nyelve, de ösztönszerű, veleszületett, az egész fajnál azonos és nem konvencionális és nem fejlődő, mint az emberé; beszélni az állat nem beszél, mert nincs gondolata, nincs mondanivalója. A paleontológia embere ugyanolyan szervezettel, ugyanolyan gondolkodó, tervező lélekkel bírt, mint a mai ember, csak műveltségi foka volt alacsonyabb, szóval az is: homo sapiens volt. Az ember és az állat közötti különbség nem a test anatómiai sajátságaiban rejlik, nem az észrevevő, a vágyótehetségben; az ember szellemi világa az a szakadék, mely az embert az állatok világától elválasztja. Az embert emberré csak a nevelés és tanulás teszi. Az állatot természetes feladatának betöltésére veleszületett ösztöne, tapasztalás híjján is tétovázás, találgatás nélkül bizton vezérli. Miként az anyag tehetetlenségénél fogva mindig egyenesben törekszik mozogni, akként az állat se tér el az ösztöne által kijelölt iránytól. Minden fecske egyformán építi fészkét, minden pók egyformán szövi hálóját. Az ember előre halad, az állat egy helyben marad. Az állat rabszolga módjára végzi azt a napszámos munkát, melyet a Teremtő eléje szabott, mig az ember értelmével oly műveket bír alkotni, mondjuk teremteni, melyek bizonyos értelemben jogot adnak neki arra, hogy magát a teremtés koronájának nevezze. 1 Du Bois-Reymond : A művelődés történet és a természettudomány. Term, tud. Közi. 1878. 53. 1.