Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1908

Tanulságosabb fejezetek a természettudományok köréből

Mihelyt a lények osztályozásánál az erkölcsi és értelmi képességeket is tekintetbe vesszük, az ember mindjárt külön világot alkot a teremtmények között. »Nem lehet kétség, hogy a legalsóbb rangú embernek és a legmagasabb rangú állatnak az értelme között véghetetlen nagy különbség van«.

1 Sokszor mondják, hogy a magasabb rangú állatok és a legalacsonyabb rangú vad emberek között kisebb különbség van mint a legalacsonyabb rendű vad ember és a művelt európai között. Darwinnál ezeket olvassuk: »Ami engemet illet, én époly szívesen származnám attól a kis hős majomtól, amely félelmetes ellenségével (egy nagy páviánnal) szembeszállott, hogy ápolójának életét megmentse (Az ember származása I., 157. 1.), vagy attól a vén páviántól, amelyik a hegyoromról lejött, hogy diadallal vezesse ki fiatal pájtását az elámult kutyák köréből (Brehm. Term. tud. Közi. 1879. 216. 1.), mint, valamely vadembertől, aki gyönyörét leli ellenségeinek kínzásában ; aki véres áldozatokat ajánl fel : aki minden lelki furdalás nélkül gyermekgyilkosságot követ el; aki feleségeivel rabszolgákúl bánik ; aki szemérmet nem ismer és aki a legnyersebb babonának hatása alatt áll«.

2 Az ilyen párhuzam izlés dolga. Az ízlésben nincsen logika. Az ember sűlyedhet mélyre, nagyon mélyre, de ember marad, lelkében fogékonysággal az értelmi és erkölcsi művelődésre. A hittérítők önzetlen fáradozása még a tűzföldiek között is, akikre Darwin imént citált nyilatkozata közben gondolt, megtermette a keresztény élet gyümölcseit, de Brehm hiába tette a csimpánzot családjának tagjává, gyermekeinek játszótársává, az csak csimpánz maradt.

3 Darwinnak ez a megjegyzése is csak azt tanúsítja, hogy az érzelmi momentumoknak nagy szerepük van a tudományban is. A Föld lakói között egyedül az ember tesz különbséget a jó és a rosz, az erény és a bűn között, mert egyedül csak neki van lelkiismerete. A lelkiismeret az ember legfőbb birája és intő őre; visszatekint a múltba és kalauzúl szolgál a jövőre. ítéletével nem ér föl az egész világ Ítélete: szavát csak a bánat könnyei hallgattatják el. Egyedül az embernek van igazságérzete, joga és kötelessége. Szabad tetteiért, érzi, hogy felelősség terheli és e felelősség követeli lelkünk halhatatlanságát. Csak az ember különbözteti meg az illőt a nem-illőtől, csak neki van erkölcsi érzete.

4 Egyedül az embernek van fejlődő, tökéletesedő társadalma, melynek legfőbb törvénye a szeretet: a szülői, a gyermeki, a testvéri, a rokoni, a felebaráti szeretet, sőt az új parancsolat kihirdetése óta az ellenségnek szeretete is. A Föld lakói közül egyedül az emberben van meg a végtelen sejtelme, az örökkévaló utáni vágyakozás, bár körötte minden az elmúlásra emlékezteti. 1 Darwin Ch.: Az ember származása. L 192. 1. 5 Darwin Ch.: Az ember származása. II. 398. 1. 3 Brehm : A majmokról. Term. tud. Közi. 1879. 217. 1. 4 V. ö. Darwin Ch.: Az ember származása. I. 148. 1.