Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907

Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából

szinűtlennek kiadására, Kant nem volt rábírható. Kant tehát 67 éves korában is meghagyta az Előszót, meg a teremtő, gondviselő Istennek az első 82 lapon is gyakran előforduló meg vallását és csak azokat a fejezeteket hagyta ki, amelyeket a tudomány haladottabb álláspontján kevésbbé valószinűeknek tartott.

1) A Newton-féle grávitáció-elmélethez Laplacenak (1749—1827.), a francia Newtonnak, tudományos működése szolgáltatta a befejezést. Ködelméletében okát adja a bolygók érintői mozgásának. A bolygópályák nagytengelyeinek állandóságában felismerte a naprendszer maradandóságát, bárminő periódusban változzanak is az ellipszises pályák hajlásszögei és kistengelyei. A perturbációk periódusosak s ez biztosítja a naprendszer stabilitását. A naprendszer bizonyos közép helyzet körül oszcillál. Nincs tehát szükség arra, hogy a Mindenható alkotását, amint Newton gondolta, időnként javítgassa. Ez adná értelmét azoknak a hírhedt szavaknak: »Polgártárs, Első Konzul, nekem arra a hipotézisre nem volt szükségem«, melyekkel Laplace Napoleonnak ama kérdésére felelt volna, hogy miért nem fordul elő az ő művében is, mint Newtonéban, Isten neve. De nem lehet feltenni, hogy Laplace, ki mindig a tényleges hatalomnak tömjénezett, így mert volna felelni annak a Napoleonnak, aki az atheizmusával hivalkodó Lalande-ot oly kemény leckében részesítette. Különben maga Laplace is megcáfolta ezen nevéhez fűződő anekdotát. Utolsó napjaiban, mikor arról értesült, hogy egy életrajzgyűjteményben az ő életrajzában ezt az anekdotát is megemlítik, megkérte Arag-ot, a francia akadémia elnökét, hogy ezt az anekdotát életrajzából törültesse. Ez az anekdota minden esetre jellemző Laplacera. Azonban, bár Laplace Isten nélkül élt, Isten nélkül nem akart meghalni. Elete végén, mikor a világtól többé semmit sem várhatott, megvallotta, bünbánatával kiengesztelte azt az Istent, kit egy másik anekdota szerint »messzelátójával a mindenségben hiába keresett«. Halála barátaira és tisztelőire épületes, hozzátartozóira megnyugtató volt.

2) Kant és Laplace nevével együtt szokták említeni Plateau (1801—1883) nevét. Mennyi joggal, a 38. lapon láttuk. Plateauról feljegyezték, hogy lelkében a természet ismerete a vallás iránti szeretetet erősítette. Minél mélyebben hatolt a természet titkaiba, annál nagyobb alázattal hajolt meg a természet fölötti rend misztériumai előtt és mások vallásos lelkületének lerombolását az emberiség ellen elkövetett bűnnek tartotta.

3) A tudomány mást nem tud mondani, jobbat semmi esetre sem, mint amit gyermekkorunkban mindnyájan megtanultunk: »Kezdetben teremté Is*) Kant, Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels 1898. Leipzig. Anmerkungen 148. 1. 2) Kneller, Das Christenthum und die Vertreter der neueren Naturwissenschaft. 52. 1. Freiburg 1903. 3) Kneller, i. m. 115. 1.