Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907
Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából
valószínű, hogy a többi energia fajták mindegyike egy-egy külön alakja a kinetikus vagy a potenciális energiának. Az energia-fajták tehát két csoportba oszthatók: a kinetikus (aktuális) és a statikai (potenciális) energiák csoportjába. A kinetikus energia lehet: dinamikus, kalorikus, sugárzó és elektromos, a potenciális energia pedig lehet: dinamikus, kalorikus, chemiai és elektromos. Az energiának számos fajtája lehet még, melyek ismeretlenek előttünk, mert nincsen útjuk, melyen eljuthatnának hozzánk, kik oly szegényesen vagyunk érzékszervekkel felszerelve. Mindegyik energiafajtának abszolút mértéke az a munka, amellyé az illető energiafajta akár közvetetlenűl, akár közvetetten átalakulhat, vagy pedig az a meleg mennyiség, amely e munkával mechanikailag aequivalens. A nyolcz energiafajtának 8X8 -64 átalakulása lehetséges. Ezen átalakulásoknak ma még felét is alig ismerjük. Az összes eddig szigorúan megvizsgált esetek tanúsága szerint az energia átalakulásai egyértékűek. azaz az energiának csak alakja vagy helye változik, de mennyisége nem, minélfogva a világmindenség energiáinak menynyisége állandó. 1) Energiát, miként anyagot, sem nem teremthetünk, sem meg nem semmisíthetünk. Ha valahol egy bizonyos energiafajta eltűnik, bizonyos az, hogy más helyen más alakban előtűnik. Az elsőrendű perpetuum mobile lehetetlenség. Az elméleti fizikának az utolsó két században ez a tétel a legnagyobb és a legfontosabb felfedezése. Felfedezésének dicsősége Mayer Róberté (1814—1878). A hő és a munka egyenlő értékűségét Rumford és Davy kísérletei igazolták, de szabatos megfogalmazását Mayernak köszönjük, aki az ő koráig végzett kísérletekből, tehát újabb kísérletek nélkül kiszámította a hő mechanikai egyenértékét is. Jelentőségét épen a fizikusok nem ismerték fel, mig Joule kísérletei és Helmholtz elméleti fejtegetései a megszokott felfogásnak megfelelő alakba nem öntötték. Az energia megmaradásának törvénye a természetben föllépő valamennyi tüneménynél szigorúan érvényes, de az energia változásainak csak kvantitatív viszonyait jellemzi, kvalitatív viszonyairól, nevezetesen arról, hogy eme vál1) Világmindenségen a fizikus világát értjük, amelyet csak zárt rendszernek képzelhetünk. Zártnak a fizika az olyan rendszert nevezi, amely a rajta kivül levő világgal se anyagcserében, se energiacserében nincsen, tehát mintegy szigetelő burkolattal van körülvéve, mely burkolaton se anyag, se energia át nem hatolhat. Határtalan, végtelen világ természettudományi vizsgálódásnak tárgya nem lehet. A határtalan univerzumnak a fizikus világával való azonosítása és a fizikus világában érvényeseknek bizonyult törvényeknek a határtalan univerzumra való kiterjesztése Chwolson szerint legalább is hiányos természettudományi érzékre vall. (Chwolson, Lehrbuch der Physik I. 139, és Chwolson, Das zwölfte Gebot.)
