Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1907

Magdics Gáspár: Tanulságosabb fejezetek a fizikából

Tőlük hitcikkelyeink igazolását várnunk nem szabad, ez nem hivatásuk; de azt elvárhatjuk és el is várjuk, hogy vallásos meggyőződésünk ellen támadásokat ne intézzenek, mert erre nincs jogosúltságuk. Nem ismerem a természettudományok összes ágait, olvasgatásaim azoknak csak egyik-másik ágára szorítkoztak, de azt hiszem, ha a fizika, ha az asztronómia nem ellenkezik a hittel, akkor a természettudományok egyéb ágaiból is bajos lenne fegyvereket kovácsolni ellene. Ha tényleg még is kovácsolnak, az csak a pogány költőt igazolja: »Gens humana ruit per vetitum nefas, coelum ipsum petimus stultitia«. Ez a dolog nem lep meg. Már az agg Simeon megjósolta, hogy az Üdvözítő, az Ő egyháza, az 0 vallása jel lesz, melynek ellene mondatik. Ezen ellenmondás zaja csak időnként hallgat el, hogy új jelszóval új zászló alatt kezdődjék újra a régi küzdelem. E harc egyidős az egyházzal és vele együtt tartani fog az idők végeiglen és folyamán többször felhangzik a nagypénteki Feszítsd meg, mint a virágvasárnapi Hozsanna. Abból a nagy szimpátiából, amellyel a nagy közönség a természettudományok szolgálatait honorálja, érthetjük meg, hogy a korunkbeli küzdelem a természettudományok jegyében indult meg és folyik. A természettudományok felfedezéseikkel bámulatba ejtettek, technikai alkotásaikkal meghódítottak bennünket. Velük szemben elfogultakká lettünk. Elhisszük nekik a hihetetlent, reméljük tőlük a lehetetlent. Innét az általános elképedés, ha valaki bátran kimeri mondani, hogy a mindnyájunkat érdeklő nagy kérdésekben a tudomány csődöt mondott; legyen ez a valaki akár a hitetlen Du Bois-Reymond, akár a hívő Brunetiére. A következő lapokon a középiskolai fizika köréből azokat a fejezeteket állítottam össze, amelyeket fel szoktam használni, hogy középiskolai tanulmányaik végére ért tanítványaim lelkében szilárdabbá tegyem a keresztény világnézetet. Kitéréseimmel használni akartam édes hazám ifjúságának, mert én is vallom, hogy »az ifjúság erkölcsiségének egyedüli szilárd alapja a vallásosság, minek hiányában védtelenül van magára hagyatva, a körülményeknek és a világnak kiszolgáltatva és képtelen a kísértéseknek és rábeszéléseknek sokáig ellenállni, mert értelme erre egymagában nem elegendő.«

1) Amely ifjúság a jó Istenben hinni, remélni tud, amely ifjúság meghódol a jövő élet nagy kérdése előtt, az munkásságában kitartóbb, erkölcseiben tisztább, törekvéseiben jellemesebb, embertársaival szemben önzetlenebb és áldozatra készebb lesz. Hisz szemei előtt lebeg a legmunkásabb élet, a legfönségesebb áldozat: az Emberfiának élete és áldozata. Az Üdvözítő példát adott a felebaráti szeretetben, példát a munkaszeretetben, hogy amint Ő cselekedett, mi is úgy cselekedjünk. Ezek a keresztény eszmék »újították meg a föld színét.« Megdobálhatja valaki sárral a kereszténységet, de azt az egyet nem tagadhatja meg, ') Kemény Ferenc, A nemi probléma. Budapest, 1907. 85. I.