Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

niája, mint kizárólagos alapprincipium, képtelen eszköze az emberi cselekedetek szabályozásának. Nagyon értékes cél ez a kiváltságos szellemnek és azok előtt, akik rendezett anyagi viszonyok között élnek: ám üres képzeleti torna azoknak, akiknek a harmónia pusztulásával nincs veszteni valójuk. Olyan gondolatok is szállonganak a szellemi világ levegőjében, hogy ahol az emberi értelem nem tudja, vagy nem akarja megközelíteni a modern idők eszmerendszerét, ott a törvények sújtó karjának kell kierőszakolnia az alkalmazkodást. Rettentő hiba egy morális rendszerben, ha más meggyőző eszközökkel nem rendelkezik, mint a börtön, a golyó, vagy az akasztófa. Nyilvánvaló, hogy az ily elmélet kizárólag a külső, az anyagi jog légkörében élő ember cselekedeteinek szabályozását célozza. Miatta a titkos, vagy hivatalosan be nem igazolt vagy a törvények paragrafusaiban nyíltan meg nem jelelt bűnök teljes szabadsággal garázdálkodhatnak. Pedig rengeteg ezeknek a száma. Ott van a szülők durvasága, a gyermekek hálátlansága; ott van a cselédek iránt tanúsított méltatlan bánásmód; ott van az árulás a barátságban, a családi élet megrontása; ott van az egyéni képességekkel nem arányos hivatalok hajhászása, a hízelgés, a meghunyászkodás a hatalmasok előtt; ott vannak az egyéni hiúság sugalmazta háborúk, stb., stb. Mindezek épenséggel nem alkalmasak az egyéni s társadalmi harmónia megszilárdítására s az államhatalomnak velük szemben nincs semmi ellenszere. De szinte azon bűnöknél is kétes értékű a szerepe, amelyek nyiltan beleütköznek a törvények paragrafusaiba. Itt ugyanis a hivatalos jogköre akkor kezdődik, amikor a kár megesett. Alkalmazhat ugyan helyenkint preventív rendszabályokat is, ám ezeknek széleskörű kiterjesztése nagy veszedelem, mert a tirannizmus útjait törögeti. Útjai mindenkor Scylla és Gharybdis között vezetnek. Itt is nyilvánvaló, hogy annak a belső, láthatatlan hatóerőnek támogatása nélkül nem boldogulhat, amelyet lelkiismeretnek nevezünk. Eszményi törvényszék ez, amelynek joghatóságát semmiféle törvényszakasz nem korlátozza. íratlan törvénykönyv, amely a benne rejlő potenciális erővel minden cselekedetben, gondolatban és érzésben az egyéni és társadalmi összhang legtisztább szellemét kristályosítja ki. A magasabb értelemben vett ember egészségi állapota, amelynek csak a jó, a szép és a nemes a szimptómái. »Óvakodjunk tehát attól, hogy aláássuk ennek az olyannyira munkás s oly annyira éleslátású bírónak tekintélyét; óvakodjunk attól, hogy szándékosan elnémítsuk őt s ne legyünk oly oktalanok, hogy egyedül a társadalmi fegyelem eszközeire támaszkodjunk ! Merném mondani, hogy tán a lelkiismeret uralma sokkal szükségesebb a mi korunkban, mint a korábbi századokban, bár a társadalmi élet nem tár elénk olyfajta bűnöket, amelyek a maguk kirívó undokságaival fellázítanák benső világunkat; de midőn az erkölcsök szabadossága s a túltengő modorbeli csiszoltság megkísérlik összeegyeztetni az erkölcsi jót és rosszat,