Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

Az emberi tapasztalat ezen erőszakos tényeivel szemben nincs más tennivalója, mint hogy azok értékét elhomályosítani, erejét meggyengíteni igyekezzék. Ezen cél elérésére sajátságos utat választ. Az erkölcsi képességet összehasonlítja az értelmi képességgel s felállítja ama tételt, hogy az emberi nem boldogsága az értelem fejlődésétől függ, nem pedig érzelmi világától. Szerinte a régi világban két nagy akadálya volt a boldogságnak : a vallásüldözés és a háborúk. Mindkettőt az értelem munkája távolította el. »A harcvágyat oly okok ellensúlyozhatják, amelyeket csak művelt népek érezhetnek.«

1) Zavarólag hatott elméletére egy kissé az akkor folyó orosz-török háború. De megnyugodott abban, hogy Oroszország harcias, mert tudatlan, a művelt népek pedig a kultúra nevében avatkoztak a küzdelembe. Kár, hogy nem élt 9 évvel tovább. 0 is elmondhatta volna a francia-porosz háborút szemlélve: »luxta meam physicam non debuisset.« A harcvágy meggyengítésének eszközeiül főleg a puskapor feltalálását, a nemzetgazdasági elméletek fejlődését s a közlekedési viszonyok javulását tekinti. A vasutaknak egész dithirambokat zeng. »Ha élénkül a közlekedés, kisebb lesz a tudatlanság s ezáltal a gyűlölet is. Ez a szeretet valódi köteléke, amely felér a moralisták s a theológusok tanával.«

2) Fejtegetései során — problematikus tantételei ellenére is - az értelem büszkén fejti ki szárnyait az olvasó lelki szemei előtt, az erkölcsi képesség pedig összezsugorodik szinte a teljes megsemmisülésig. Világosan akarunk a tételhez hozzászólni. Az emberiség boldogságát az értelmi haladással azonosítani nem szabad. Korunkra hivatkozunk. Az értelem lendülete Buckle idejéhez képest óriási: ám sötét árnyak kisértenek a nyomában, éhező, nyomorgó embertömegek, a fényes kultúrának Lázárjai. Buckle szerint édeni napokat kellene élniök. Az idő keservesen rácáfolt itt is az elméletre. Az értelem s az erkölcsi képességek közötti párhuzamra vonatkozólag Menenius Agrippa meséjével válaszolunk. Az emberi tagok fellázadtak a gyomor ellen. Bántotta őket, hogy amig ők lázasan fáradoznak, a gyomor kényelmesen pitién s mégis ő nyeli be fáradalmaik összes gyümölcseit. A szemet az bántotta, hogy a gyomor nem néz, a fület, hogy nem hall, az agyvelőt, hogy nem gondolkozik, a lábat, hogy nem lép, stb. Elhatározták tehát, hogy nem dolgoznak. Tudjuk, mi lett az eredmény. Ép ily igazsággal jár el Buckle az ember erkölcsi képességével szemben. Az értelem szerepében ítél róla. Sajnálja s lenézi, hogy nem ez találta fel a puskaport, a cséphadarót vagy a lokomotívot. Jó szerencse, hogy a világ kerekei mindenféle elmélet ellenére is a maguk természetes útjait követik ; s így az emberi józanság nem engedi a gyakorlati életben a gyászos végkifejletig jutni Menenius Agrippa tanulságos meséjét. ') I. m. II. 22. -') I. m. II. 43.