Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906
A történetírás bölcselete
3. Nem akarunk igazságtalanok lenni a materiális s a pozitív felfogás híveivel szemben. Egynémely sikerekkel mindkettő dicsekedhetik. Nem is lenne elképzelhető, hogy bizonyos igazságok, vagy sokszor ezek látszata nélkül csak ideig-óráig is fenn tudnák magukat tartani a tudós világ közszellemében. Kutatásaik eddigi eredményeinek azonban egy nagyon nevezetes tanulsága van. Az »én« mivoltának megmagyarázására nem hogy pozitív tételeik, de racionábilis elméleteik sincsenek. 1) Ám azért nagy optimizmussal tekintenek a jövőbe. Részünkről főleg két okra vezetjük vissza a sikertelenséget. Hiányos a módszerük, fogyatékosak az alapok, amelyeken rendszerük fölépül. Az ember belső világának törvényeit kutatva ezer meg ezer jelenség merülhet fel, amelyekre lehetetlenség rákötni az induktív módszer érzéki, materiális nehezékeit. Minden eszme, amelyről értesülünk, minden külső benyomás, amelyet idegeink agyunkba vezetnek, ami belső világunkban teljesen egyéni tulajdonunkká leszen. Ha tehát a módszertan merőben a külső jelenségeket fogadja el kulcs gyanánt az egész ember mivoltának megfejtéséhez, hogyan fogja megközelíteni azt a világot, amely egyedül s kizárólag csak bennem s minden egyedben formálódik ki, mely kívülem s az egyedek belső világán kívül egyáltalán nem észlelhető, s amelynek lényege többé nem ugyanaz, mint a külső benyomásoké, mert hisz ezek, mint a cselekedetek nyilván mutatják, az »egyéniség« malmában megőrölve s transformálódva látnak újra napvilágot külső jelekben ? Akármikép vélekedjék is tehát a tudomány az érzéki tényekből kiinduló — a posteriori — s az eszmékből, direkt a belső világból eredő a priori — gondolkodás értékéről, az ember belső világának megfejtésénél szükségkép kombinálni kell mindkét eljárást, mert különben egyoldalú, s következőleg illuzórius munkát végezünk. Megengedjük, hogy az a posteriori okoskodás helyessége könnyebben ellenőrizhető : ám az észtehetség általános törvényei az a priori gondolkodásnál sem lesznek mások. Egyébként pedig oly eszközöket kell megragadnunk az élet problémáinak megoldására, amelyek az emberi értelem korlátai között épen rendelkezésünkre állanak. Hiányosak továbbá a materiális és intellektuális felfogás alapjai is. Az egyik az anyagból, a másik lényegileg a szellemtől reméli az egyéniség s a történelem titkainak megfejtését. Nem lehetne helyteleníteni a szétágazó utakon haladó vizsgálódást a szociális elméletek nagy complexumában, ha tényleg nem lenne más céljuk a kutatóknak, mint a munkamegosztás elvének érvényesítése — egy későbbre halasztandó döntés érdekében. Ám a vizsgálódások — amint láttuk is — nem ilyen intencióval folynak. Merev és kizárólagos elvek szolgálnak alapjaikul, amelyeket az élet minden jelenségére apodiktikus biztossággal alkalmaznak. Mi ennek az eljárásnak a következménye ? Mig a kutatás illetékes talajon mozog, más szóval míg az anyag vizsgálatából anyagi törvényszerűséget, a szellem vizsgálatából ugyancsak ') V. ö. Alexaiider-Lenhossék : Az ember, 046. s. köv.
