Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

felváltani lehetséges lenne. Pedig ez a törekvés végighúzódik Comte összes fejtegetésein. Az egyház szemmel látható, külső szervezetének alig van ékesenszólóbb magasztalója, mint ő. Egész berendezkedését szociális remekműnek tartja. Gáncsolóinak tévedéseit igen sok esetben megkorrigálja. Főleg nagy érdemének tartjuk, hogy a modern tudósoknak a középkorra való kicsinyes felfogását, amely nyilván az emberiség fejlődő szociális szervezetének kirívó félreismerésén alapul, a maga megillető mértékére tudja leszállítani. Ámde éreznünk kell az ő fejtegetéseiből, hogy egy zörgő, rideg csontváz mered a mi szemeink elé az Egyház rajzában. Semmi lélek, semmi melegség benne. Morálisa hatékonyságát is csak a külső, politikai állására vezeti vissza.

1) Elismerése csupán a kézzel fogható, szociális alakulások révén nyilvánul iránta, amelyekre az Egyház a maga szervezetében mintaképet nyújtott. Nem csoda, hogy végelemezésben az a felfogása róla, hogy betöltötte immár provizórius szerepét. Aki nem hisz a lélekben, aki nem hisz a magban, a talajban, a világosságban, a nedvességben rejlő belső erőkben, szükségkép olyan gondolatra jut, hogy ezek nélkül próbáljon virágokat termelni. Hogy minő értéke lesz az ilyen munkának, a comteizmus egyéni és szociális eredményei fogják megmutatni. Nem ismerünk történetírót, aki Comte sugalmazását követve a tudományoknak nagyobb s általánosabb készletével fogott volna munkájához, mint az angol Buckle. Bár mint mondja — sok dologban nem ért egyet Comteval:'-) alapirányzatának, az emberi élet fizikává alakítható törvényszerűségének, hűséges követője. Bendszerét tehát szükségkép érzéki tényekre s számadatokra törekszik felépíteni. Szerinte a világtörténelmi jelenségeket első sorban az egyes földrészek természeti alakulásai determinálják. Okoskodása nagyjában a következő. Kedvező földrajzi feltételek szükségesek ahhoz, hogy a talaj produktív ereje nagyobb legyen, mint a fogyasztás aránya. A létrejött vagyonfelhalmozódás az emberi társas haladás legelső lépcsője, mert nélküle az ismeretek szerzésére sem inger, sem szabad idő nem lenne. A termelési felesleg két osztály között oszlik meg: a nagyobb munkásnép s a kisebb intelligencia között. Innen természetesen következik, hogy minél nagyobb a népesség szaporodása, annál nagyobb az elszegényedés. A szaporodás minősége újra a természeti viszonyok hatásától függ. Minél olcsóbb s bőségesebb a táplálék, s minél melegebb a klíma, annál gyorsabban szaporodnak az emberek. Az ily vidékeken azután a vagyonmegosztás aránytalansága a politikai s társadalmi jogok roppant egyenetlenségére szokott vezetni, mint ezt Júdea s Egyptom, vagy Peru története mutatja. A természeti viszonyok hatása szabja meg a szellemi fejlődés irányzatát. ') I. m. V. 211. 2) I. m. 106. 1. j.