Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906
A történetírás bölcselete
eszmék nyomdokain halad. A magunk részéről nem is látunk természetesebb útat a szociális kérdés megoldására, mint, ha a proletárok zászlajának vérvörös színe rózsaszínre — a szeretet színére változik; ha a szociológia megfürdik a magasabb rendű, általános gondolatok vizében. Ez esetben sokkal könnyebb lesz észrevenni azt, ami összekapcsolja az emberiséget; sokkal könnyebb lesz megorvosolni azt is, ami elkülöníti. A szegényügy közelebb férkőzik a szivekhez, hamarabb leolvasztja onnan az önzés burkolatját. Mindenesetre kívánatosabb is így, mintha az erőszak durva kalapácsa próbálná lepattantani. 2. Változtassuk egy kissé a szinteret! Hadd üldögéljen békén a materialista égboltozaton az a bizonyos »szomorodott szívű, ólomkezű szűz : a Szükségszerűség! l) Lépjünk át a modern elméletek egy másik szférájába, amely végelemezésben nem sokkal derültebb, nem sokkal biztatóbb a materializmusénál, de amelynek - a való emberi élettel való szorosabb kapcsolata révén — sokkal jelentékenyebb szerepe volt, van és leszen a tudományos alapnézletek helyes kialakításában, mint az anyagelvűség chimaerájának. A pozüivismust értem, amelyet Comte Ágoston, francia filozófus, alapított meg 1826—42-ig megjelenő műveiben. Az emberi nem általános kultúrája körül folytatott vizsgálódásai azt a meggyőződést érlelték meg benne, hogy az emberi értelem Bacon idejétől fogva érett férfikorának napjait éli. Elmúlt a bizonytalanságok, a tapogatózások ideje. Letűnt a gyermekkor, amidőn az emberi értelem a földi lét egyes jelenségeit a természetfölötti erők direkt s szakadatlan beavatkozásainak eredménye gyanánt tekintette, a dolgok belső lényegét, azok eredetét s végcélját kutatgatta. Letűnt az ifjúkor, amikor a természetfölötti erők helyett a reális erők elvont személyesítései (abstractions personnifiées) vették át a világ fölötti uralmat. Eljött a tudományos kutatások leszűrődéseinek, a pozitív ismereteknek korszaka. A theológiai s metafizikai vizsgálódások eredményei szerinte az észnek rettentő hajótörései. Nem egyebek előtte, mint az egyén csalódásai a magánélet berendezése körül: veszélyes szirtekre tűzött, figyelmeztető lámpák, hogy megmutassák minő utakat ne kövessen a tudomány. Minthogy az ember sem az eredetét, sem a végcélját, sem a dolgok lényegét vagy valami érzék fölötti princípium létezését megismerni nem lesz képes soha (absolument inaccessible-'), szerinte nem lehet más a rendeltetése, mint a lét kész jelenségeinek tanulmányozása s ama változhatatlan törvényeknek pontos ismerete s minél kevesebbre való redukálása, melyek az emberi életet érzékelhetőleg szabályozzák. Ám a lemondásért, amelyet Comte az »absolument inaccessible»-lel szemben tanúsít, az új feladatoknak szinte beláthatatlan perspektívájával kárpótolja magát. ') Heine, i. m. 211. 1. 2) I. m. I. 115.
