Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

szerint egyenlő leszen az uralkodással — homlokegyenest ellentétben az individuális felfogással, amely látszólag magasra emel, hogy tényleg örökös kicsinységben hagyjon. Ezzel kapcsolatban nélkülözhetetlen változás áll be az egyének egymás közötti viszonyában is. Mikor a modern idők gyermeke nagy enthusiasmussal szól Rousseau-ról, mint a kiben a manapság domináló szabadság-egyenlőség elveinek szerzőjét tiszteli, mindig eszünkbe jutnak Szt. Pál szavai, aki egy megszökött rabszolgát a következő kérelemmel küld vissza urához : »Ne úgy, mint rabszolgát, hanem mint igen kedves atyádfiát fogadd őt; én testvéremnek tekintem őt, mennyivel inkább kell ezt neked cselekedned mind testileg, mind pedig az Úrban. Ha tehát engem társadnak Ítélsz, úgy fogadd őt, mintha én magam mennék hozzád.«

1) Rousseau tanai csak gyümölcsök, melyek a keresztény életfelfogás fáján teremtek. Az a hit, amely Istent atyának, az embereket gyermekeinek, következőleg testvéreknek vallja, tekintendő a szabadság-egyenlőség tanaínak tulajdonképeni gyökere iránt. Aki eme princípiumokat kiszakítja a keresztény életfelfogás talajából, s mellőzi ama hatalmas átalakulási processust, amelyet a jelen világnézlet energiája indított meg s amelyben az ember erkölcsi méltóságának tudata kialakult; eme tanokat sem megérteni, sem helyesen értelmezni nem lesz képes soha. Nagy érdeme Rousseaunak, hogy az emberi közszellem üterét érintve, szíve verését hallgatva szerencsés diagnózist végezett. Ám sietünk megjegyezni, hogy ő hívő ember volt s mint ilyen, nagyon jól tudta, hogy Isten létének elfogadása minő szükségszerű következményeket von maga után az ő földi képmásai számára. Próbáljuk meg egyébként a keresztény kultúra eme virágait beléhelyezni pl. a materializmus földjébe: rögtön szembetűnővé válik előttünk a fönnebbi tétel igazsága. Hova leszen az emberi szabadság az anyagelviség rettentő világgépezetében ? Hol talál helyet magának az egyenlőség ott, ahol »az erősebb joga« uralkodik ? Az is kétségtelen továbbá, hogy_eme tanoknak a gyakorlati életre való alkalmazása is csak abban az esetben járhat üdvös eredménnyel, ha közöttük és alapforrásuk között semmiféle disharmonia fel nem merül. Az atya és a gyermekek között fennálló viszony alapjellegének a szeretetnek kell lennie. Amint ez az érzés nem hatja át a szíveket, a szabadság-egyenlőség tanai rideg harci eszközökre válnak, amelyek jók ugyan arra, hogy rontsanak vagy alkossanak uj társadalmi berendezettségeket, belső összhangot azonban csak úgy önthetnek az államok fejlődésébe, mint a kardcsattogás vagy az ágyuk dörgése. -) Ep. ad. Philemonem, 16., 17.