Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

Sőt azt mondhatni, hogy emez alapjelleg mellőzésével a szabadságegyenlőség tanai utópiákká lesznek. Ha feledi az ember, hogy egy magasabb principium atyai mivolta ébreszti az emberben a testvériség tudatát, egyéni szabadságát szükségkép önös szempontból fogja értelmezni, mint ama korok, amelyek eme tanok átalakító hatását nem érezték s amelyekben az a szomorú közmondás: »Homo homini lupus est« kialakulhatott. Jogi szempontból az egyéni szabadság önkényes értelmezésének — legalább ideiglenesen gátat vethet ugyan a törvények sújtó karja : ahova azonban a paragrafusok el nem érnek, ott egyénileg a szenvedélyek rabszolgasága, a társadalmi érintkezésben pedig az erősebb joga dominál a gyengébbek szabadságának rovására. Hogy azután az önös felfogás felülkerekedése az egyenlőség tanát is illuzóriussá teszi, külön bizonyításra egyáltalán nem szorul. Megváltozott továbbá az embernek viszonya önnönmaga iránt. Ha szabad igy szólnunk, leszállt az anyagi, az érzéki ember a saját szívének oltáráról: s a legfőbb princípiumot helyezte oda, mint akiről úgy itél, hogy kútforrása, fenntartója s végső célja az emberi nemnek. A korábbi tömegöntudat helyett az egyéni öntudat tiszta világába lép át az ember, amelyben — mint Chateaubriand mondja — az erények, mint megtisztult égitestek, emelkednek fel a boltozatra.

1) Módosul az anyagi, az érzéki s szellemi javak értéke. Cél helyett eszközökre válnak s így az egyéni érdem szempontjából identikus fogalmakká lesznek: az erő és gyengeség, lángelme s gyengébb tehetség, a koldus és a király állapota, a kroisosi kincsek s az éhező és fázó nyomorúság. Az ideál: az egyéni nemes akarati erő kifejtése, amely a maga verejtéke árán tör a magasba; amely épen az élet látszólagos mostohaságaiból fonja ehhez a legröpkébb szárnyakat a maga számára; végelemezésben pedig az ethikai nagyság, amelynek elérése érdekében a küzdelem porondjára minden ember kiléphet kivétel nélkül. Nagyon jól jegyezte meg Ranke, hogy a kereszténység tanaival új frisseség és életrevalóság került a világ földjébe. Univerzális jellegük hajtó ereje szétrepeszti azokat a politikai s egyéb anyagi bilincseket, amelyeket a politheizmus korában hordozott a morális. Kiki rátalál önnönmagára. Rátalál a szabad, rátalálnak azon hatalmas számú egyének is, akikről a törvény »aljas állapotuk miatt« nem tartja szükségesnek az intézkedést.

2) Ebben látja Comte is a legigazibb jogcímet arra, hogy a kereszténység számot tartson az emberiség örök hálájára.

3) Hogy a történelemnek mifajta változásai függnek össze emez alaptanokkal, az egész Kr. utáni történelem adhatja meg rá a választ. Itt a negatív jelenségekre — minők a bűnök, az önös felfogás felülkerekedése — csak 1. m. I. k. 37. 1. 2) Cod. Theodos. IX. 77. 1. 3) I. m. V. 156. et 293.