Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

legcifrább mesék délibábjában is fenntartották. Hivatkozunk az összehasonlító vallástadományra, amely avval a szándékkal fogott munkájához, hogy a divergens tételekből egy eleinte zűrzavaros, később mindegyre tisztuló vallásos ösztön evolúcióját felderítse s amely az érintett lényegi szemponttal szemben teljesen tanácstalanul kénytelen megállani. Hogy a görögökre visszatérjünk, az ő emlékük úgy vésődött az utókor lelkébe, mint a katonai erények s a szabadság törhetetlen bajnokaié. El kell ismerni, hogy szinte emberfölötti erőről tesznek tanúságot a perzsa nagyhatalom ellen viselt hadjárataikban. Mikor azonban a dicsőség mámora elragadja őket, amikor a tekintélyi elv hűséges szolgálata helyett az egyéni érdekek rabjaivá lesznek, amikor a delphii jósdába vetett hitük megtörik: életerejük gyalázatos sírba temetkezik Chaironeiánál. Mindez kétségtelen történelmi tény, amelyet józanul kétségbevonni nem lehet. Ha valaki más, természetes és — hangsúlyozzuk — lényegi magyarázatát tudja adni a görög vallási és nemzeti nagyság testvéries sorsának, ám tartsa meg a véleményét, de mi egy újkori történetíró mélységes értelmű Ítéletét tesszük a magunkévá, amely így hangzik : »A görög nép a vallásának köszöni nem csupán szellemi fejlődését, hanem egész nemzeti jellegét . . .; az istenek jóslóhelypi s ünnepei, Delphi, Olympia s a múzsák körül forog minden, ami nagyságot a hellén élet felmutat s ami benne a nemzeti közjó érdekében végbemegy.«

1) Gondoljunk továbbá a rómaiak történetére. Mikor a történetbúvárok előtt feltűnik a nemzeti élet eme prototíponjának terebélyes fája, amelynek árnyékában annyi nép talált évszázadokon keresztül pihenőhelyet, szinte nem is csodálkozunk rajta, ha a gazdag lombozat változatossága jó részüknél eltereli a figyelmet a talajról, amelynek életnedvei eme buja virulást lehetővé tették. Pedig mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy az állami nagyság kérdése végelemzésben az egyedek szív- és lelki világában dől el ama titkosabb vagy ismertebb, kisebb vagy nagyobb tusákban, amelyeket a már kialakult elvek s az élet egyre változó körülményei szoktak felidézni. Következőleg mindazon jelenségek, amelyek az egyéni elhatározásnál döntő tényezők gyanánt szerepelnek, az állami élet alapjait acélozzák vagy teszik porhanyóbbakká a szerint, amint az önbecsérzet előnyére vagy kárára tudják befolyásolni az egyéni, különben szabad akaraterőt. Nem tanulmányozhatja senki elég gonddal a rómaiak történelmét, ha nem méltatja figyelemre azt a szoros összeköttetést, amelyet ezek a köztársaság kezdődő időszakában főleg az idősebb Cato koráig ápoltak s fenntartottak a maguk isteneivel. Indogermán őshazájukból átplántált hagyományaik szerencsésebb fejlődést mutatnak a görögökéinél. Az érzéki istenek helyére náluk a földi Rómának szellemi tükörképei lépnek. E téren azután szinte mérhetetlen a gyakorlatias rómaiak teremtő képzelete. »Minden lény') Theodor Mommsen : Römische Geschichte, Berlin, 18G5. I. B. S. 176. '2*